Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 3. szám - Staar Gyula: Összetartozás (A Forrás és a Természet Világa)
175 tus temetőben elhantolták, a tisztnek kötelezően kijáró katonai kíséreten kívül három ember vett részt utolsó útján. Azután 1911-ben – amikor nevük már világhírűvé vált – Bolyai Farkas eredeti sírját kiszélesítették, s Jánost oda áttemették. Azóta apa és fia egy helyen nyugszik. Tavaly az egykori mulasztásokat, részvétlenséget feledtetni óhajtó Marosvásárhely elhatározta, hogy újabb gesztusként Bolyai János halálának 150. évfordulója napján, 2010. január 27-én, a nagy matematikus régi sírhelyét egy díszes kopjafa letűzésével jelöli meg. Meglehet véletlen, de pont ezen a napon, ugyanazon órában, január 27-én, déli 11 órakor helyezték örök nyugalomra Vekerdi Lászlót a budapesti Farkasréti temetőben. Mi, marosvásárhelyiek, kopjafánkat körülállva, tiszteletünkkel és szeretetünkkel neki is fejet hajtottunk.” 16 Bizony, a nyolcvanas évek óta sok értékes embert elveszítettünk, akik a két folyóirat kapcsolatának építői voltak. A múló idő könyörtelensége elszomorít. Elmaradnak mellől ünk a példaképek, a változó világban szellemi biztonságot adók. Azonban a folytatás reménye is él. Néhány éve az ELTE Bölcsészettudományi Karának hallgatója keresett meg a Természet Világa Bródy Sándor utcai szerkesztőségében. (Most látom, hogy már a harmadik helyünket írom, e legutóbbi a laptulajdonos, a TIT székházában van. Igaz, egymáshoz közeliek ezek a helyek, a nyolcadik kerületben. Ahogyan a folyóiratot alapító Természettudományi Társulat székháza is itt volt a közelünkben , az Eszterházy, a mai Puskin utcában.) A fiatalember hírt hoz ott Kecskemétről. Elbeszélgett ünk, kiderül t, hogy éppen egy konferenciát szervez arról a kérdésről, hogy a természettudományok miként látják ma a bölcsészettudományokat. Természetesen érdekelt a téma, rávettem, hogy írjon majd nekünk erről a konferenciáról. Cikke azon a nyáron meg is jelent a Természet Világá ban. 17 Nem úszta meg ennyivel, segítségét kértem, hogy Manfred Stern német nyelven megjelent könyvéhez 18 , mely matematikatörténeti és fizikatörténeti érdekességek gyűjteménye, kapcsolódással szépirodalomhoz, művészetekhez, filozófiához, bölcsész műbírálót találjon folyóiratunknak. Így lett azután a könyvnek két méltatója, egyikük a matematikai tudományok doktora, a másik magyar szakos egyetemi hallgató. A nálam járt fiatalember azóta elvégezte az egyetemet, 2017 augusztusa óta a Forrás csapatát erősíti. Fölsejlenek Kós Károly szavai: „A gyermekek pedig megnőnek, és az Úristen örök életet nevelő keze arcukra írja és szívökbe rója a szülők megfrissült arcát és vérének melegét.” Azért , persze, még itt vagyunk mi „öregek”, akik természettudom ányos diplomával a fiókban is olvassák (néha írják is) a Forrás folyóiratot. (Vajon men ynyien lehetünk, mekkora a közös halmazrész?) Amikor a hónap elején megérkezik levelesládámba a Forrás legújabb száma, ez nekem olyan érzés, mint amikor a hatvanas években csomagot kaptam otthonról, Lajosmizséről a budapesti kollégiumunkba. Abból a csomagból bizony mindenki evett, ki voltunk éhezve, különösképpen a hazai ízekre. Ma is igyekszem megosztani a nekem érkező „cso16 Weszely Tibor: A Bolyaiak vonzásában . Vekerdi László és a Bolyai-kutatás. Forrás, 2010. 4. sz. 17 Füzi Péter: Többszörösen is határmezsgyén . Természet Világa, 2015. 6. sz. 18 Manfred Stern: Gott sprach: „Es werde Newton ...” Mathematisch-physikalische Lehr- und Leergedichte. Verlag Dr. Kovač, Hamburg 2015.