Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 3. szám - Staar Gyula: Összetartozás (A Forrás és a Természet Világa)
169 „A lap gazdag és reményt keltő újítása a Diákmelléklet... Az írások többsége, s igencsak legjava a város vagy az iskola egy-egy nagy tanáráról-tudósáról szól, vagy az iskola, a város, a környék valamilyen kincséről vagy jellegzetességéről. A diákok, s nyilván a tanácsadó tanáraik is, jól ismerik a terepet, amely az életkor adottságainak leginkább megfelel, s ahol az ifjú írók felnőtt kollégáikkal minden tekintetben egyenrangúként és egyforma eséllyel indulhatnak: épp ezért is illik annyira szervesen a lapba a Diákmelléklet, s nem szorul valamiféle ifjúsági gettóba. De túl ezen, jelzik tán az írások általában a mentalitás változását; a helyi és a kézzelfogható megbecsülésének a növekedését, helykeresésünk kezdeteit, magunkra találásunkat bármiféle bezárkózás nélkül, a kiszabadulás igényét a kirekesztő felzárkósdiból.” A Természet Világa diáklapját, s az ehhez szerzőket toborzó Természet- Tudomány Diákpályázatot Simonyi Károly is szívéhez közelinek érezte. A kultúra egysége címmel 1995-ben különdíjat alapított a Kárpát-medence magyar anyanyelvű diákjainak. Ennek kiírása szerint a különdíj a humán és a természettudományos kultúra összefonódását hivatott bemutatni. A középiskolás diákok írásainak elbírálására Füzi Lászlót, Radnai Gyulát és Vekerdi Lászlót kértem fel. Megható volt látni, milyen szerető gondoskodással igyekeztek megmutatni a fiatalok írásaiban rejlő értékeket. Többnyire először Kecskemétről érkeztek vissza a méltató sorok, már december végén. Volt év, amikor Vekerdi László a Mária utcából, kórházi ágyából felkelve, télikabátban, kezében a kéziratokkal, és a róluk, és rájuk írt véleményével sietett át a Gyulai Pál utcába, szerkesztőségünkbe. – Jó isten, Laci bácsi, ezt igazán nem kellett volna! Megfázol, mi lesz veled? – aggodalmaskodtam. – Jó, jó – morgolódott –, de ezek a fiatalok már biztosan nagyon várják az eredményt. Leültettük, a lányok forró teát készítettek, megitattuk vele, még egy plusz pulóvert is ráerőltettünk, utána kísértem vissza a kórházba. A márciusi díjátadó ünnepségen már ő osztotta a Kossuth Klubban a nyertes diákok jutalmait. Mindenkihez volt egy fölemelő, további munkára biztató szava. Értékelései összegzéseként pedig felhevülten kiáltotta a fiatalságnak: „Itt az is nyert, aki nem nyert!” Ágyam fölött, karnyújtásnyira, a könyvespolcon őrzöm a Forrás-műhely egyik csodaszép kötetét, Homok-haza 8 a címe. Arra kértem Vekerdi Lászlót, méltassa ezt a könyvet a Természet Világá ban. – Jó, de akkor írok egy másik cikket is, a most megjelent Matematika 9 különszámotokról, azt pedig a Forrás ba. – Nagyon jó lesz – lelkendeztem –, majd Füzi Lacival egyeztetjük, hogy ugyanabban a hónapban jelenjen meg a két írás, és hivatkozunk is egymásra. Vekerdi László egyik írása Homok-haza címmel jelent meg a Természet Világá ban, a testvére pedig Matematika-haza cím mel a Forrás ban. Mindkettő 1999 november é ben látott napvi8 Homok-haza. Irodalmi képeskönyv Bács-Kiskun megyéről. A kötet anyagát válogatta és a kötetet szerkesztette: Füzi László, a felvételeket készítette: Walter Péter, a kísérő tanulmányt írta: Csatári Bálint. Forrás Kiadó, Kecskemét, 1998. 9 Matematika . A Természet Világa 1998. III. különszáma. A különszám összeállítója: Staar Gyula, szakmai őre: Császár Ákos.
