Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 3. szám - Staar Gyula: Összetartozás (A Forrás és a Természet Világa)
170 lágot. Szerkesztői megjegyzés tudatta az olvasóval az ikercikk létezését, utalva a két szerkesztőség példát adó együttműködésére. 10 Abban az évben közös Forrás és Természet Világa-estet tartottunk szülőhelyemen, Lajosmizsén. A helyszín a Városi Művelődési Ház és Könyvtár, a régi Dózsa mozi (bocsánat, filmszínház) 1997-ben emberszabásúra formált épülete volt. Diákként sok filmet megnéztünk itt, az akkoriban újdonságnak számító szélesvásznú moziban. Harmadik vagy negyedik osztályos gimnazisták lehettünk, amikor Hordós Karcsi bácsi, aki a magyartanárunk, és olasz szakos is volt, elmondta, hogy látott egy nagyon jó olasz–francia filmet, a Rocco és fivéreit. Sajnos mi nem kaphatunk rá jegyet, mert korhatáros, de idővel ne mulasszuk el megnézni, mondta. Nem vártunk addig, a kecskeméti osztálytársak eljöttek Lajosmizsére, közös filmnézésre a Dózsa moziba, itt kisebb volt a lebukás veszélye. A mozi után már nem volt mivel hazamenni Kecskemétre, a fiúcsapat Reszler Ákos 11 osztálytársunknál aludt: díván yon, fotelben, földön, ahol lehetett. Nem gondoltam volna, hogy egyszer majd egy patinás folyóirat főszerkesztőjeként, illusztris társasággal, újra kecskeméti barátokkal ülök majd itt, a hely szellemétől megérintve, de most már nem a nézőtéren. Úgy l átom, kissé elkalandoztam. Visszatérve a közös estünkhöz, a Forrást Buda Ferenc (akkor még nem Kossuth-díjas, de) kiváló költő és Füzi László főszerkesztő képviselte , tőlünk Kapitány Kati, Németh Géza szerkesztő kollégáim és jómagam voltunk ott, valamint a minket összekötő Vekerdi László. Mi a folyóiratainkról beszéltünk, munkánkról, s akkor Laci bácsi hirtelen kitágította a horizontot. Ma is érzem lobogását, hallom elgondolkodtató mondatait: „Veszélyes dolog a történetírást hazafiúi műfajként kezelni, váltig ragaszkodni az ilyenféle kérdés feltevéséhez: kinek a hazája? Miénk? Tiétek? Övék? Ebből más, mint tragédia, nem jöhet ki. Tragédia, merthogy ettől egymásnak eshet két ország. Mindaddig, amíg ezek a fogalmak, történelem, tudomány, haza nem rendeződnek, nem sok remény van arra, hogy a népek valamiféleképpen összeférhessenek, hosszú távon is békességben éljenek. Mihelyt a szakmai felügyeletből kiszabadult történelem a politikusok kezébe kerül, veszedelmessé válhat. A tudománytörténetet azért szeretem, mert a ,nagy történetírással’ ellentétben más hazát teremt. A tudománytörténet-írásban fölépíthető egy másféle haza: Homok-haza és Matematika-haza, melyek mindenkiéi. Ilyen az igazi haza, mint ez a kettő. Így, egymás mellett kell felmutatni őket. Lassan, nem gyorsan, mert hiszen ma még a hazafiúság korában élünk. Mert ma még az Európai Unióban is egymásnak szegülnek a különféle hazák. Valamiféleképpen elterjed majd egy másféle, sokkal szelídebb, sokkal békésebb felfogása a hazának. Olyan hazáknak, amikben egymás mellett is, nem egymás ellenében lesz élhető az életünk.” 10 „Vekerdi László írásának közlésekor felhívjuk Olvasóink figyelmét a szerző Homok-haza címmel a Természet Világa című lap e havi számában megjelenő, a gondozásunkban napvilágot látott kötettel foglalkozó írására. Reményeink szerint a Természet Világa és a Forrás s zerkesztőségének nem előzmények nélküli együttműködése segítheti a humán és természettudományos érdeklődésű olvasók másik területen való tájékozódását. (A szerk.)” 11 Reszler Ákos (1944–) Gábor Dénes-díjas villamosmérnök, a Természet Világa szerkesztőbizottságának tagja, a Scan-Soft Recognita vezérigazgatója.
