Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 3. szám - Kötter Tamás: Pályakezdés
161 Kötter Tamás Pályakezdés „…jó egészségben nekikezdek, / Remélve, hogy nem hagyom abba holtig…” (Walt Whitman) Negyvenkét éves voltam, amikor írásra adtam a fejem, és elhatároztam, hogy tehetségemhez mérten megírom a mai magyar középosztály szenvedéstörténetét. Mindez a jó nevű Kalligram Kiadónál megjelent négy kötet után ma már könnyű dolognak látszik, de az induláskor, ismeretség és ismertség nélkül szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnt. Egy író azonban, történjék bármi, nem tehet mást, mint hogy ír. Én is egymás után írtam a történeteket Budapestről, a városról, amelyet egyszerre szeretek és gyűlölök. Olyan hatalmas volt bennem az élményanyag, az írás iránti szenvedély és az ismertség iránti vágy, hogy hamarosan hetente küldtem novellákat különböző irodalmi folyóiratoknak. Mindhiába. Ha válaszra méltattak, az is mindig elutasító volt. Nem tudom, hogy a merész témaválasztások, a néhol kétségkívül brutális realizmus, vagy csak egyszerűen az ismeretlen név tartotta vissza a szerkesztőket a közléstől, mindenesetre sokáig nem találtam folyóiratot, amelyben végre nyomtatásban láthattam volna viszont a kéziratomat. Mindez egyszerre keserített el és dühített fel, és már feladni készültem írói terveimet, amikor levelet kaptam a Forrás tól. „Kedves barátunk”-nak szólítottak, és örömmel értesítettek róla, hogy publikálásra érdemesnek találták életem első novelláját, a Kiszavaztak baby t. Bosznay Ági elolvasta, és megtetszett neki, így került Pintér Lajoshoz, aki rábólintott, és Füzi László sem látta akadályát a közlésének – így járt hát első művem kézről kézre. Amikor valósággá vált az ígéret, s kezembe vettem a lapszámot, benne a novellámmal, hirtelen minden kétség elszállt belőlem, és visszatért a hitem önmagamban. Azóta is írom a történeteimet, „Remélve, hogy nem hagyom abba holtig”.
