Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 3. szám - Bogdán László: A Forrás

112

Itt tartottunk, amikor feltűnt a határ.

Dél volt a remények s amint kiderült

a csalódások borsi dele.

Mert amíg Pista tankolt s mi bementünk az üzletbe,

Laci, aki ott szobrozott

az út szélén – elveszett.

Először azt hittük elbújt.

Játszik, ráadásul a vodka is

az ülésen volt. A jegesmedve már izzadt a forróságban,

lehunyta bús szemét, akár az ég,

s mi ide-oda rohangálva kezdettük el keresni Lacit,

még a kamionsofőrök szállására is bementünk,

a kocsmákba is, mindenhova. Ide-oda őgyelegtünk

az úton, becsörtettünk a kukoricásba is,

de a költő nem volt sehol.

Csak nem rabolták el, röhögtünk,

de ki rabolhatta volna el,

a FSZB, a Mosszád, a CIA,

a kínaiak, az arabok.

Beeshetett a pakurába is,

nyitva volt éppen a hatalmas tartály,

ide akár egy jegesmedve is

beeshetett volna! De távolabb

volt a kocsitól, legyintett Pista,

odáig nem mehetett volna el

feltűnés nélkül, láttuk volna.

Már a határőröknek is gyanúsok lettünk,

igazoltattak, kérdezték mit keresünk,

inkább kit, a barátunkat, de nem találjuk.

Induljunk, ült be a kocsiba Pista,

kettő elmúlt hattól kezdődik a találkozó,

Füzi szegény már ideges.

S az olvasóitok várnak,

nagy kár, hogy nem tudhatják meg

a szibárdok történetét.

És Király Laci elveszett

Kerengőztek hóemberek

a lepusztult kukoricásban

Tegnap-holnapban, mában.

És Király Lacit elvitték

Titkosügynökök, jegesmedvék

Elhurcolták a lombhullásba