Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 3. szám - Bogdán László: A Forrás
113 Valahol ottan van elázva. Hat után futottunk be Kecskemétre, Kezdődött a találkozó, majd a dedikálások. Mindenki Király úr után érdeklődött, nagyon várták Ali elkeseredetten kezdett telefonálgatni, de a költő nem volt sehol S mi ismét nem mondhattuk el, hogy mit is jelent nekünk, a hatágú síp erdélyi fúvósainak a Forrás. Nem mondhattunk el soha semmit. Mindent halogattunk örökké, azt hittük, lesz még idő. A Drakulát dedikáltam. Egy idősebb, őszes úr, későbben félrehívott, kirakta vagy tíz régebbi könyvemet, hogy írnék bele valamit és megvallotta, csalódott bennem, én a transsylvaniai ejróper is bedőltem a Drakula mítosznak. Nevettem Utoljára Frunze repülőterén neveztek ejrópainak mondottam, Kenyérrel, sóval, a város kulcsával vártak és kumisszal, amit meg is ittunk, mert szomjasok voltunk és ez valamiért mélyen meghatotta őket. De a látszat, mint mindig most is csal, magyarázta Buda Feri, ez a regény nem Drakuláról szól, hanem egy szekus tisztről, aki Drakulának képzeli magát. Egy esettanulmány a diktatúráról. És ő is megvette a könyvemet, noha az ingemet is neki adtam volna s nem mondhattam el mennyire elbűvöltek a szibériai kis népek sorsát idéző fordításai. Sámándobok szóljatok. Nem mondhattam el senkinek soha semmit. Hittem lesz még idő. Az üvegről leszálló bús jegesmedve ott körözött körülöttünk, bizonyára ő is Király Lacit kereste és lelkesen tapsoltak a mindenre figyelő kecskeméti olvasók. Mellékdal. A pók stratégiája Kecskeméten egy szállodában, júniusban azt hittem tél van.
