Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 3. szám - Sándor Iván: Akkor és most
89 Sándor Iván Akkor és most Ötven éve ugyan nem, de három évtizede szerzője vagyok a Forrás nak. Füzi Lacival a nyolcvanas évek közepén ismerkedtünk meg. Rövidesen felgyorsultak a história eseményei. Nyolcvannyolc végén felhívtam Lacit telefonon. Követném a rohanó eseményeket, mondtam. Havonta írnék naplót a készülő változásokról a történelem-politika-irodalom összefüggéseiben. Laci akkor még nem volt főszerkesztő, de rávágta: küldjed, közöljük. Így született meg a „rendszerváltásnak” nevezett évek dokumentuma: a nyolcvankilences-kilencvenes-kilencvenegyes év eseménykövetése. Három kötetben megjelent. A hónapok első két hetében írtam a Naplót. A második két hétben regényt és esszékönyvet. A három év alatt a dokumentumsorozat mellett jelent meg (még a régi) Magvetőnél az Arabeszk , s már a Jelenkornál a Vég-semmiség ( A föl nem fedezett Bánk bán ). A naplófejezeteknek erős visszhangja volt. Az akkor még mérvadó Kossuth rádióban Varga Lajos Márton műsorában havonta szemlézte Ilia Mihály. 2000-ben Menekülő évek címmel megjelent a második kiadás. 2014-ben A kő visszahull címmel a harmadik. Lapozgatom az egykori köteteket. Ráakadok egy mondatomra: harminc év múlva úgy olvashatja majd az utókor, mint a rohanó évek korszakdokumentumát. Érdekes, hogy olvasóként saját utókorom vagyok. A mai értelmezési horizontból rálátok az akkorira. Természetesen szűkebb volt. De találtam egy szókapcsolatomat, ami jellemezte az akkori időket, és jellemzi a mát is: „kitartott labilitás”. Mögötte az van, hogy miért kellett úgy történnie a hajdani eseményeknek, és miért így a maiaknak. Ezt neveztem a későbbi tapasztalataim alapján: szokásos időnek – szakadéktérnek a magyar históriában. Miért kellett annak megtörténni, hogy 1990 után a kormányok, az ország sorozatosan buktak bele az évszázados álom megvalósíthatóságába, a nyugati világhoz való tartozásba?; miért, hogy a lakosság belenyugodott ebbe?; miért hatástalanok a szellemi törekvések-ajánlatok?; miért, hogy a külső függéstől megszabadulva is (náci Németország, Szov- jetunió), főképpen 2010 óta tragikus gyorsasággal távolodunk a demokratikus európai világtól, jogrendszerétől, eszményeitől?
