Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 3. szám - Sándor Iván: Akkor és most

90

Írtam a három éven át vezetett, s a lapban havonta közölt Naplóimban minderről úgy, ahogy akkor láttam, ahogy akkoriban sejtettem.

Ma már van históriai távlatom, hogy összefoglaljam az okokat néhány mondatban is;

száz éve, s még hosszabb történelmi távon nem volt tapasztalat-gyakorlat a

demokratikus kormányzási technikákban;

száz éve, és még hosszabb történelmi távon nem tudott kialakulni az a demokratikus ethoszú polgári bázis, amelyikre az új törekvések támaszkodhattak volna;

– ez vezetett már az első kormány kudarcához is;

száz éve nem tudták a baloldalon megtanulni és alkalmazni a demokrácia

körülményei közötti eredményes tevékenységet, mert a história nyomásában,

aztán a külső hatalom láncán függve működhettek csak;

mindezek hozzájárultak, hogy a demokrácia szellemi alapvetései-iránymutatásai nem tudtak hatással lenni a napi politikai gyakorlatra;

a lakosság jelentős részének ily módon nem volt semmiféle merítenivalója a

nyugatias-demokratikus magatartásokból, szorítkozott a mindenkori politikai

erő előtti főhajtásra, a közönyre;

az új évezred második évtizedének újabb korszakváltásában, a szélsőjobboldali előretörés közepette kialakult helyzetet kihasználva, a régi rossz emlékű

rendszerek mintájára – a kelet-közép-európai nemzetek nyomorúságának (Bibó)

roncshagyományait követve újabb egyeduralmi rendszer útvesztőibe került az

ország.

Laci szerkesztői teljesítményei nélkül sem harminc éve, sem most nem jelenhettek, nem jelenhetnének meg ezek a korszakdokumentumoknak szánt gondolataim. A

Forrás az ő felkérésére minden új esztendőnek a januári számban közölt

vezetőírásommal vág neki. Mindaddig, amíg a história és éveim terheit cipelni

tudom.