Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 3. szám - Dobozi Eszter: Emlékeim a Forrásról
88 a bajai, kiskunhalasi, bácsalmási a teljes szerkesztőséggel. Többször volt bemutatkozásunk Budapesten is. Legutóbb például a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Erősen él emlékezetemben a két erdélyi körút a szerkesztőség tagjaival – kolozsvári és marosvásárhelyi, majd pedig csíkszeredai szerepléssel. Az egyikre még a kilencvenes évek első felében került sor, a másikra 2003-ban. Ugyanígy jártunk Kárpátalján, Bécsben, a délvidéki Zomborban és Szabadkán – a határokon kívüli magyarság köreiben. Kovács István költő, író a kilencvenes években (később a 2000-es évekre is átnyúlóan) Krakkóban volt főkonzul. E minőségében is sokat tett a magyar kultúra lengyelországi jelenlétéért. Az ő meghívására utaztunk el Krakkóba, ahonnan eljutottunk egy nemzetközi költőfesztiválra is. Buda Ferenc és magam is – mint a küldöttség két költő tagja – felolvastunk ezen a rendezvényen. A folyóirat múltjára gondolva elkerülhetetlen a veszteségeink elősorolása is. Azok megidézése, akik már nem lehetnek közöttünk. A tevékenység, amely nevükhöz kötődött, mások által ugyan folytatódik, de egyéniségük, személyiségük varázsa pótolhatatlan. Az általam is személyesen ismertek közül Goór Imrére, Hatvani Dánielre, Szekér Endrére, Varga Mihályra is már csupán emlékezni lehet ‒ tisztelgő szeretettel.
