Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 3. szám - Orosz István: Kecskeméti képeslapok
39 minden gaztettét személyesen akarná jóvátenni. Azért a Ja kvam pisú csivó zse bólé t akár most is felmondanám neki. Hogy kettőjükön kívül mennyi orosz volt még a városban, azt senki sem tudta. Kecskemét az egyik legnagyobb katonaváros volt, a tanácsházán a vízfogyasztásuk alapján próbálták megsaccolni a kontingens nagyságát, 10 ezerre becsülték (60 ezer volt a város lakossága), na de, ha csak kétnaponta fürödtek… Úgy emlékszem gyerekkorom Kecskemétjére, hogy belengi a Krasznaja Moszkva parfüm különleges illata. De vissza az árvaházba. Vajon megvannak-e még az előtér hatalmas falfestményei? A tulipános ajtók? És megvan-e Sárika néni? Már akkor ősz volt a haja. A féléves bizonyítványt így írta alá: Dr. Várnagy Mihályné. Amikor a szénszünet után újra kezdődött az iskola, különös könyvekkel lepte meg a jól olvasó diákokat. Nehéz, nagy albumok, sok képpel, még több betűvel. Először persze csak a lányok kaptak könyveket, de április táján már én is hazavihettem egyet. Igaz történetek a magyar szentekről és királyokról. A képekre jól emlékszem, főleg a lovakra és az emberek feje fölött repülő fényes tányérokra. Glória, mondta nagymama, amikor megmutattam neki. Ha valamelyikünk kiolvasta a könyvét, Sárika néni kikérdezte, és újat adott. Istenem, mennyi könyve volt! Bolyongok a világhálón, árverések anyagát böngészem, régi könyvek, katalógusok, levelek. Az egyik tétel: Czigány Lóránt Angliában működött irodalomtörténész levelezése Várnagy Mihály kecskeméti tanárral az 1961-1965 közötti időszakból. 16 db géppel írt, aláírt és datált levél. Az aukció időpontja, 2009. április 27., hétfő, helyszíne: Hotel Mercure Korona, Budapest, Kecskeméti utca 14. Kikiáltási ár: 8000 Ft, leütési ár: 8000 Ft. Beleolvasok: „Tisztelt Várnagy úr, kellemes meglepetésként ért a Petőfi Népe cikke, amelyből értesültem, hogy Ön régi könyveket gyűjt. Mivel magam is szenvedélyesen gyűjtöm a könyveket, (magyar szépirodalmat angolul és angol útikönyveket Keleteurópáról, illetve Magyarországról) kérem, ne vegye tolakodásnak, hogy ismeretlenül írok Önnek, hanem csupán annak jeléül, hogy szeretnék valakivel kapcsolatba kerülni Magyarországon, akinek ugyanaz a hobbyja (ahogy az angolok mondják), mint az enyém”. Csak az első levél olvasható a weben, de az öt évig tartó levelezés arra utal, hogy sokáig csereberéltek könyveket. Sárika néni férjének nem lehetett egyszerű Angliába könyveket küldeni, pláne onnan könyveket kapni, hiszen akkoriban ott a Zója utcai ünnepélyeken még így énekeltünk – jó hangosan, hogy a szovjet oldalon is hallják: „Bér gyilkos hor dákaz an golu rak, ké szitik új raa há boru kat.” Június 20-án volt a bizonyítványosztás. Azért tudom ilyen pontosan, mert előttem van a Sárika néni által aláírt jutalomkönyv: Pilinszky János Aranymadara. Még pecsét is van benne, sőt az igazgató, Tóth Ferenc is beírta a nevét. Volt már néhány könyvem, de azokat karácsonyra kaptam, vagy csak úgy. Egy kihajtogatható nagy képes Gulliver, a Micimackó és a Micimackó kuckója Ernest Shepard rajzaival, és a Fúr-fa-rag-ta, amit ráadásul nem is én kaptam, hanem anyu kapott még kislány korában, aztán az enyém lett, vagy inkább csak átkerült az én polcomra. Az Aranymadár volt az első, a legelső könyv, amiért megdolgoztam. Jutalomkönyv: „Orosz István I. oszt. tanulónak jó magaviselete és kiváló előmeneteléért”. Magvető Könyvkiadó, 1957. Illusztrálta Márkus Anna. Sokan kaptunk könyvet, de mindenki mást. Olvasgatom a meséket, négy van a könyvben, és próbálom megfejteni, miért épp ezt a könyvet választotta nekem Sárika néni,
