Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 3. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Kötődéseim
35 Újabb rácsodálkozásomat nem maga az esemény, hanem annak részben a háttere, főként pedig messze ható következménye okozta. Méltán emlékezünk meg ebben az évben arról, hogy 1568-ban egy magyar országgyűlés — az emberi történelemben elsőként — törvényben rögzítette a különféle vallások szabad gyakorlását. Ezt annál inkább célszerű felelevenítenünk, mivel számos nyugati politikus régtől fogva hajlamos lenézni ezt a térséget. Pedig Párizsban négy évvel később rendezték meg a borzalmas Szent Bertalan- éjt, amikor előre eltervezetten, központi irányítással a protestánsok százait gyilkolták le. A n émet fejedelemségek területén pedig csaknem száz évvel később is a vallásháborúk sora dúlt. Angliában pedig még sok évtizeddel később Cromwell katonái sem voltak kíméletesebbek a katolikusokkal szemben. Mindezek előrebocsát ásával célszerű felidézni, hogy Kecskeméten már a tordai országgyűlés előtt négy évvel korábban, 1564-ben megszületett a katolikusok és a protestánsok közötti egyezmény. A Forrás ban közölt Ötödfél évszázad szellemi öröksége egy városközpontban című írásomban mégsem ez a tény az igazán hangsúlyozott, hanem az, hogy a sokszor lenézett parasztságunk, a nemesek által oly sokszor negligált mezővárosi cívisek nemcsak egészséges egyezségekre tudtak jutni, hanem azokat tisztességesen és következetesen be is tartották. És elsődlegesen nem az egyezség betűit, hanem annak a szellemét, tartalm á t. Ráadásul a vallások közötti egyenlőség ebben a közösségben azt is jelentette, hogy az élet minden területén, így az igazgatáson belül is érvényesült a béke, a felekezetek közötti kölcsönösség. A város főbíróját évenként felváltva választották a katolikusok és a protestánsok közül, pedig a lakosság kétharmada katolikus volt. A mának is szóló üzenet pedig az lehet, hogy ez a szokás évszázadokon át zavartalanul érvényesült, és az elmondottak tárgyi bizonyítéka minden turista számára ma is l á tható: Kecskemét k özpont jának formálódását több száz éven át ez az egyezség döntően befolyásolta. Száz méternyi sugarú körön belül két katolikus, egy református, egy evangélikus, egy görögkeleti templom és két zsinagóga épület ét mutathatják be a felkészült túravezetők. Ma már nem kell bizonygatnunk, hogy az anyagi kultúra nem kevésbé fontos része egy közösség szellemi életének. A két-háromszáz éves szőlőtelepeket manapság történelmi borvidékként határozzák meg. Ezért a Hegyalján büszkén emlegetik, hogy ott már a XVII. század második feléből rendelkezésükre áll egy szőlészettel kapcsolatos szabályzat. Több más, csak XVIII. századi írásos emlékkel rendelkező történelmi borvidékkel szemben a Homokhátság szőlőkultúráját eddig a legfiatalabbak közé sorolták. Érthető meglepetéssel fedeztem fel, és nem kevés örömmel mutattam be Kecskemét erre vonatkozó legrégibb írott emlékeit. Alig hihető, de már az 1500-as évekb ől származó , széles körű és fejlett szőlő- és borkultúrára utaló írott emlékek, tanácsi rendeletek sorát sikerült a Forrás hasábjain közreadnom. Újabb apró sikerélményem lett, hogy azok at a kecskeméti tőzséreket, akiket Zrínyi Miklós a soproni kalmárokkal és a kassai kereskedőkkel egy szinten említ, nemcsak név szerint meg tudtam határozni, hanem családi hátterüket, munkásságukat is fel tudtam tárni, a mezőváros közéletében betöltött szerepüket is be tudtam mutatni.
