Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 3. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Kötődéseim
33 vő kanyarok beiktatásával — hagyjuk érlelődni azokat. Mivel a monográfi ában a középkor megírásátó l a felkért kutató visszalépett, a szerkesztő végül e korszak megírását is rám bízta. Ennek számomra két hozadéka is lett. Az egyik a város középkori művelődéstörténetének alaposabb feltárása, megismerése. A szellemi élet csírái A középkori Kecskeméten című cikk megírásakor — amit a folyóirat közölt — tudatosult bennem ismét, hogy a polgári kort megelőző évszázadokban az egyes tájegységek, a jelentősebb városok és mezővárosok milyen sok területen voltak képesek az egyetemes magyar kultúra értékeihez hozzájárulni. Bár az összegzés a legjobb esetben is csak egy mozaikot alkot, de most is megnyugtató számomra, hogy a korábbiakhoz képest nemcsak a helybelieknek, hanem az országos szakirodalomnak is tudott e téren néhány nóvumot nyújtani. Ennek elfogadása növelte bátorságomat, hogy az újabb korszak forrásainak feltárása és feldolgozása révén a helyi művelődéstörténet területéből egy-egy ismeretlen részt a folyóiratban bemutassak. A másik igen jelentős hozadék pedig az lett, hogy az újabb kutatások és elemzések révén a Homokhátság félezer esztendős múltja, pontosabban fejlődési folyamata rajzolódott ki előttem. Olyan rálátáshoz jutottam, mint eddig még senki. Sorsom sajátos fintora, hogy azzal a korszakkal, amelynek kedvéért a már sikeres tanári pályámat kész voltam otthagyni, valójában csak negyedszázaddal később, már csak nyugdíjas koromban tudtam elmélyülten és átfogó módon foglalkozni. Közismert, hogy a hódoltság korából szó szerint csupán egy-két mezőváros tudott érdemi írott emléket átmenteni. Kecskemét kora újkori levéltári anyaga, bár az elmúlt évszázadok során súlyos károkat szenvedett, de az egész országban máig kiemelkedően a leggazdagabb. Ezek viszont, csekély kivételtől eltekintve, a magisztrátus gazdasági és pénzügyi tevékenységével kapcsolatos nyilvántartások. Néhány összegzést, néhány kifizetést e korszak kutatói korábban is kiemeltek ugyan ezekből a kötetekből, de egy-egy év anyagának teljes feldolgozására és elemzésére még senki sem vállalkozott. Egy fél évszázad folyamatának vizsgálatára, feltárására pedig még kev és b é gondoltak. Amikor az ember igazán nagy kihívásoknak enged, amikor egy-egy valóban nagy kalandra indul, annak kimeneteléről legtöbbször csak sejtései vannak, és csak a nem csökkenő kíváncsisága áltatja vagy hajtja. Tehát — miként ezt már egyetemi éveimben megismertem — rendelkezésemre állt közel másfél száz kézzel írott XVII. századi kötet, adó- és számadáskönyv, amelynek az olvasása is sok-sok gyakorlatot követelt. Mivel pedig hasonló forrásanyag feldolgozására még senki sem vállalkozott, sem követhető példa, sem pedig módszerbeli tapasztalat nem állt rendelkezésemre. A mérték-, a pénz- és az ártörténettel való ismerkedés, kutatás során szerzett tapasztalatok azonban meggyőztek arról, hogy sejtéseim nem alaptalanok. Valóban, amikor a szikár adatokhoz, az iszonyatos tömegű számsorokhoz és alkalmi feljegyzések hez közelebb hajoltam, amikor ezeket megpróbáltam együttesen látni, előttem előbb ködösen, majd egyre tisztábban közösségi célok, a különféle hatóságokkal vívott konok küzdelmek évtizedeket átfogó folyamatai , ismételt kudarcai és olykor meglepő eredményei bontakoztak ki. A látszólag összefüggéstelen, apró bejegyzések pedig összegyűjtve és egy ütt látva nemcsak értelmet nyert ek, hanem a korabeli