Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 2. szám - Sümegi György: Thorma János: Nagybánya és Kiskunhalas
125 Sümegi György Thorma János: Nagybánya és Kiskunhalas 1989/90 óta sok szó esett Nagybányáról, a nagybányai művésztelepről. Kiadványok (ezek sorából kiemelkednek a MissionArt Galéria dokumentumkötetei), tanulmányok, kisebb és nagyobb honi és külföldi kiállítások, konferenciák és a műkereskedelem, sok lappangó festmény nyilvánosságra kerülése – mind-mind erősítette a Nagybánya-képet, irányította és rajta tartotta a figyelmet. S ez máig nem szűnt meg, sőt, a kiskunhalasi Thorma Képtárral 1 és a dr. Bay Éva – dr. Bay Miklós adományából megbővített új állandó kiállítással gazdagodott a nagybányaiság hazai fogalomköre. A magyar művészettörténetbe Nagybánya hozta be és fixálta először a művésztelep fogalmat. De mit is jelent e művésztelep-fogalom tartalmilag, lényegi vonásaiban? Szabadiskolát, ecole libre-t. Szépművészeti iskolát, amiként azt Thorma János (Réti István segítségével) megfogalmazta A művészeti nevelésről című programírásában 1898-ban. Eszerint az iskolába jelentkezhet az, aki a 15. életévét betöltötte, nincs végzettséghez (pl. érettségi) kötve. Felvételi vizsga: „egy fejnek természet után való megrajzolása”, az alkalmasságról a tanári testület dönt. Minden növendék szabadon választhatja meg a mesterét , s átmehet máshoz, ha nem felel meg neki a választott. A kezdő és a több éve hallgató azonos eséllyel pályázhat az iskolai díjakra. Egy tanár tanítja, és ez nem váltakozik fél- vagy egész évente sem. „A tanítás egyetlen alapelve a természet megismerése: nem gipszfej rajzoltatás, hanem élő modell, fej- és akt. A növendékeket a természet fanatikusaivá kell tenni: szeretni embert, fát, levegőt” – írja Thorma János. Elméleti tanulmányok (művelődés- és művészettörténet, irodalom, bonc- és távlattan stb.) fakultatív módon, a téli időszakban hallgathatók. Nagybányának, a nagybányai művésztelepnek fundamentuma a Szabad- vagy Szép- művészeti Iskola, a tanítás, a rajzi és festészeti ismeretek elsajátíttatása. Trianon, az országhatárok megváltozása, Erdély Romániához csatolása után a maradék Magyar országon kétségbeesett igyekezettel próbálták pótolni a kiesett Nagybányát, a Képzőművészeti Főiskola hallgatóinak trimesztereire, nyári gyakorlataira alkalmas művésztelepet. A pótlás az 1920-ban (nemsokára 100. éve lesz) újjászervezett Kecskeméti Művésztelep és az új alakulás, a miskolci lett. Ám lassan-lassan a klasszikus művésztelep-fogalomból kiesett, kikopott a szabadiskola-jelleg. Folyamatosan lett művészek önálló, időszakos, jobbára szezonális társulása festésre, grafikára, s általában meghatározott értékben művekkel térítik meg, egyenlítik ki az ellátásuk költségeit a fönntartónak. Az elmúlt évtizedek sajátos torzulásaként megjelent a megélhetési művésztelepforma, amelyből éppen a legfontosabb, a fundamentális művészoktatás hiányzik. 1 A kiskunhalasi múzeum Thorma-festményeket bemutató termét Thorma Képtárnak is nevezték korábban. Bay Miklós is ezt a kifejezést használja, számomra is indokoltabb így, s nem Thorma Galériának nevezni. Ugyanis a galéria szó jelentése 1989/90 óta nagyon erősen kötődik a műkereskedelmi egységekhez (mindegyik a nevében is az), amelyekben adásvétel folyik. A képtár konzervatívabb, de egyúttal pontosabb és szervesebb megnevezése múzeumban őrzött fontos műtárgyegyütteseknek.
