Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 2. szám - Sümegi György: Thorma János: Nagybánya és Kiskunhalas
126 Nagybánya a magyar művésztelepek primus inter pares, azaz első az egyenlők között szerepű és jelentékenységű művészkolóniája. Divatot csinált, követendő példaként hatott Debrecentől Kassáig, Nagyváradtól a délvidéki városokig. Herman Lipót 1919 októberében jegyezte naplójába: „Abbáziába tervezünk művésztelepet . ” Följegyezte azt is, hogy „az ún. jobb gyűjtőknél a modernek, a nagybányaiak művészi törekvésű munkái a keresettebbek” . Különös és valójában nagyon sajátosan messze sugárzó tény, hogy az ötödik nagy emigrációs hullámban, az 1956-ban külföldre távozott képzőművészeknek elvárásként fogalmazták meg: „Jó lenne, ha a menekült művészek a Hollósy, a nagybányai iskola hagyományai alapján tömörülve tárnák a világ elé élményeiket a magyar szabadságharcról . ” (Nemzetőr, 1957. jan. 15.) A menekült magyar képzőművészek elé bocsájtott óhaj még tovább élt, az Amerikai Magyar Képzőművészek Szövetsége megalakulásakor ismét fölbukkant: „Az úttörők szelleme hívogat, bátorít – Hollósy Simon, Iványi-Grünwald Béla, Réti István, Thorma János, Ferenczy Károly s a nagybányaiak.” (Nemzetőr, 1961. szept. 15.) Nagybányának a városban és azon túl is kialakult a gyűjtői köre. Minden gyűjtemény valójában identitás-konstrukció, bennük a gyűjtők a személyiségüket teljesítik ki. A Bay házaspár megélte és megismerte Nagybányát. Emberi és művészeti élményvilágukat a város és a szellemiségében fogant műtárgyak egyaránt formálták, alakították. A 20. századi erdélyi/romániai képzőművészetek másfajta szirénhangjai is hívogatták őket, ám ők megmaradtak Nagybánya hűségében, ahogyan a gyűjteményük, a személyes vallomásaik is ezt bizonyítj ák meggyőző erővel. A Kiskunhalasra történt adományozásuk egyik legfontosabb motivációját dr. Bay Miklós így fogalmazta meg: „Megdöbbentő tény, hogy több mint 120 év elteltével sincs Magyarország területén egy, a nagybányai festészet történetét és alkotóit bemutató állandó kiállítás. /…/ Ez volt egyik legfőbb oka, hogy feleségem indíttatására Kiskunhalas városának ajándékozzuk 32 nagybányai festő és 3 szobrász összesen 70 műtárgyát” , 750 millió forint értékben . A Bay házaspár az önzetlen donátorokhoz, az 1911-ben 80 darabos kollekcióval a Kecskeméti Képtárat megalapító Nemes Marcellhez, és az ugyancsak Kecskemétre adományozó Wolfner József hez, Farkas Istvánhoz hasonlatos. Másfajta módon szolgáltat tanulságos, mai példát Kövesi István műgyűjtő, kóser mészárosmester 115 darabos gyűjteménye, amelyet a Magyar Nemzeti Bank 800 millió forintért vásárolt meg az Értéktár Programjában, és 2015-ben átadta letétként, állandó kiállításra a miskolci Herman Ottó Múzeumnak. A Bay-gyűjtemény Kiskunhalasra került részéhez két fontos klauzula társul: az adomány állandó kiállításban történő bemutatása, és évente egy, a nagybányai művészetből összeállíto tt tárlat megszervezése (az első: Nagybányai művészportrék, 2018. aug.–dec.). Thorma János művészetének mind szélesebb körben, itthon és külföldön történő megismertetéséért a róla elnevezett múzeum az utóbbi két évtizedben, Szakál Aurél igazgatósága idején, nagyon sokat tett. Fontos könyveket, kiadványokat publikált, tudományos konferenciákat szervezett, Thorma- (és tanítványai) kiállításokat rendezett itthon és külföldön. Többek között kiadták névadójuk oeuvre-jéből a festői életművét (Büki Barbara – Kovács Zita: Thorma János . Kiskunhalas, 2015), és két kötetben a levelezését (I: 2012, II: 2016). Mindez a művészettörténeti és muzeológiai alapozó munka fontos előzménye a nagybányai gyűjtemény befogadásának, ám a kiskunhalasi múzeum szűkös Thorma-terme erre már nem volt alkalmas. A város polgármesteri hivatala önerőből és pályázaton nyert támogatásból a múzeumudvar felé új épületszárnnyal bővítette meg az épületet. 2017-ben így nyerhetett méltó elhelyezést, muzeológiai szempontból optimális kialakítást a hetven festménnyel megerősített gyűjtemény. Valójában optimális módon tudott a gyűjteményfejlesztés épületbővülést, múzeumkorszerűsítést involválni. Sikeresen, mert az intézmény 1998 után 2018-ban, így már másodjára nyerte el az É v Múzeuma címet, a legmagasabb hazai szakmai elismerést. A donátorok pedig Kiskunhalas város díszpolgárai lettek.
