Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 2. szám - Kozma Huba: A bajlátott Szülőföldről
124 teit illetően is kisebb igényű alkotás. A külcsín azonban ez esetben nem megy a belbecs rovására. A Rabigába hajtva címet és „Csak még egyszer hazamenjünk innen” alcímet borítóján hordó kiadvány pontos és érzékletesen megidézett képet ad Kiskunfélegyháza és környéke orosz megszállásáról, a barbár hódítók háború végi féktelen vérengzéseiről. A vészterhes korról, amikor Ázsia – nem először történelmünk során – rárontott Európára. A kiadvány útbaigazító tanulmányában Hajagos Csaba levéltáros-történész életszerű képet rajzol Kiskunfélegyháza térségének rémséges októberéről, 1944 őszéről. A hadi események tényszerű felidézésén és a levéltári anyagok ismertetésén kívül jelentős szerepet kapnak a történész által megszólaltatott visszaemlékezők is. Azé az egykori kislányé például, aki élete első emlékeként apja lelövése előtti megalázását és anyja meggyalázását őrzi magában immáron közel hetvenöt esztendeje. A kiadvány második felét a kiadó Hagyományőrző Egyesület tagjai készített ék, szinte az utolsó órákban szólítva meg a rettenetes októberre és az ugyancsak rémséges eseményekben és nélkülözésekben bővelkedő , hadifogságban töltött időkre eml é kezőket. A könyv által felidézett ek közül két esemény különösen tanulságos, mert arra hívja fel figyelmünket, hogy éltek olyan bátor emberek abban a korban és ebben a térségben, akik ellenálltak a barbár hódítóknak, tudván, életüket áldozhatják ezért a helytállásért. Akik megcselekedték, amit megkövetelt a haza. Lélekemelően szép történet a szentkúti pálos szerzetes P. Vezér Ferencé például. A Vörös Hadsereg bevonulásakor harmincesztendős szerzetes a garázdálkodó részeg orosz katonák megfékezésére Szentkúton (későbbi nevén Petőfiszálláson) tanyai polgárőrséget szervezett, hogy elejét vegye a részeg oroszok garázdálkodásának, a nemi erőszak és a zabrálások további terjedésének. A fiatal páter életével fizetett ezért. Előbb harminc szovjet katona megölésével vádolják, s tartóztatják le 1950- ben, majd ügyét összekapcsolják a Grősz József kalocsai érsek ellen folytatott perrel , és az ÁVH börtönébe zárják, ahol végül egy katona megölését a kegyetlen verések hatására magára vállalja, és ezért, valamint a kalocsai érsek állítólagos összeeskü vés é ben való állítólagos részvétele miatt 1951-ben agyonverik-kivégzik. A népe szolgálatát és a rábízott nyáj mindhalálig tartó védelmét vállaló pálos szerzetes példája nem érdemel feledést. Ugyancsak példaértékű a tiszaújfalui helytörténész-tanár Koós Ferenc által szemtanúként is továbbadott történet, amely azt meséli el, hogy az Alpárról visszavonuló Nádasdy- huszárok a közeli Árpádszálláson állomásoztak. Tudomást szereztek ott arról, hogy az oroszok zabrálnak, gyilkolnak, nőket erőszakolnak meg Tisza újfaluban, rettegésben tartják a térség lakóit. Bár csak huszonhatan voltak, mégis úgy dön töttek a huszárok, hogy megleckéztetik a garázdálkodókat. A huszonhat huszár a Tisz ántúlra űzte-hajtotta aztán az ingre-gatyára vetkőztetett orosz katonákat. Megtorlásul később – tudjuk meg ezt már a most megjelentetett Rabigába hajtva c ímű könyvből – a megszállók kegyetlen bosszút álltak. Tiszaújfalu szélén ötven-hatvan férfit végeztek ki a helybéliek közül megtorlásul. Tudnunk kell mindarról, ami velünk történt. Még akkor is, ha történelmünk nem kényeztet el bennünket örökös háborús győzelmekkel, s aranykornak nevezhető békés és sikeres évtizedekkel. Majd ha a bajlátott Szülőföld minden szegelikát és elhíresült történetét ismerjük, Tamási Áronnal mondhatjuk mindent tudó önbizalommal és helytállással: miénk a föld melyen élünk és meghalunk.
