Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 2. szám - Kozma Huba: A bajlátott Szülőföldről
123 Kozma Huba A bajlátott Szülőföldről Ör vendetesen szaporodnak az utóbbi esztendőkben a helytörténeti-önismereti kiadványok. Örvendetesen, v al óban, m ert csak akkor veszi igazán birtokba egy népesség, egy közösség a maga földjét, lakóhelyét, ha ismeri is annak történetét. Az ezt értő-érző pályázatkiíró főhatalmasságok – bizonyára felismerve ennek fontoss ágát , a szülőföldhöz kötő gyökerek erősítését – lehetővé teszik a helytörténészek számára azt, amit ők már régen igényeln én ek: nemegyszer évtizedekig tartó fáradságos gyűjtő- és kutatómunkásságuk eredményének közhírré tételét , könyv alakb a szerkesztett megjelentet ését. A XX. század két nagy háborújára emlékeznek a Kiskunok a Nagy Háborúban (kiadója a Kiskunmajsai Kistérségi Társulás, szerzője Pap Eliza – 2018) és a Rabigába hajtva (Huszka József Hagyományőrző Egyesület kiadása, Kiskunfélegyháza, szerkesztette és a könyv összefoglaló tanulmányát írta Hajagos Csaba – 2017) kiadványok írói , szerkesztői. Az előbbi kötet gazdag képanyaggal, fényképekkel, egykori háborúból, hadifogságból írott levelek közreadásával, a hátországi hadinyomorúságot is megidéző cukor- és lisztjegyek fotómásolataival hozza közel a szép kiállítású könyv et kézbe vevő k számára azt a háborút, amelynek elkerülésére nem volt elegendő bölcsessége a kor politikusainak, tiltó szava a közvélem én yt formáló értelmiségeinek. A szerző dicséretre méltó szorgalommal lapozza végig a térség hetilapját, és bár a Kun-Majsa megsárgult példányai már hiányosak, az újság véleménymondó, -formáló szerkesztői, Komár Béla és Nigrédi János tanító úr – aki maga is a háború áldozatává válik – a kor tanúiként és áldozataiként láthatóvá teszik azt a háborús vi l ágot, mely ben akkor élniük rendeltetett. Kifogás egyedül a könyv címét illetheti. A szinte már ünnepien szép kiállítású kiadványt megjelentető Kiskunmajsai Többcélú Kistérségi Társulás települései – Csólyospálos, Jászszentlászl ó, Kiskunmajsa, Kömpöc, Móricgát, Szank – ugyanis csak nevükben kiskunok, eredetüket illetően inkább jászok. A török kiűzése utáni betelepedéskor, belső n épvándorláskor csak Szankra és Móricgátra érkeztek Kunszentmiklósról és Lacházáról – talán – kiskun eredetű családok, mindössze tíz-tizenkét família, a többiek a jászkun privilégiumok megszerzése, a jobbágyi kötöttségek alóli mentesség ér dekében vállalják a kiskun települési előnevet, népségjelző minősítést. – Mondhatnak engem török fattyúnak is akár, csak ne kelljen robotba mennem ! – mondta a szóbeszéd szerint az egyik ez ügyben érintett peregrinus a t örökök kivonulása utáni korban. A valósághoz jobban illeszkedően nevezhett ék volna néven az itt élőket a kötet szerzői/szerkesztői, ha Kiskunságiak a Nagy Háborúban címen adják ki ezt az egyébként e földön ritka, ezért elismerésre méltó összefogással létrehozott kötetet. A két háborús könyvet egymás mellé téve szembetűnő, hogy a Huszka József Hagyo- mányőrző Egyesület kiadványa kevese bb támogatásból készült. Az első háborút idéző kemény borítású, a másodiké szerényebb kivitelű, méreteit, oldalszámát és képmellékle-
