Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 2. szám - Tóth László: Az idők változása (Széljegyzetek elszelelt napokhoz, évekhez)
98 életstratégiáktól (is) függetlenül – egységes , mert félő – sok jel mutat rá – minket, magyarokat illetően, épp e nemzetegységünk bomlott meg mára életveszélyesen. Mi több, napjainkra már az is kétségessé vált, akad-e – lehet-e még – olyan közös érdekünk (s értékünk), mely ezt a nemzeti kiegyezést, illetve minimumot szükségessé, elérendővé, összetartó erővé teheti (tehetné) valamennyiünk számára, vagy a magyarság mint olyan már nem tud többé értékszervező erő lenni. S itt megint Kormos Istvánt kell idéznem, aki vagy négy évtizede a kérdésre, hogy a magyar költészetben mely sorokat tartja a legfontosabbaknak, nemzeti Himnusz unkból a „Nyújts feléje védő kart” óhaját emelte ki. Nos, költőnk, ha élne, végigtekintve a világ s Európa értékrendi, erkölcsi és szemléleti változásain (válságain) – a napi politikai aktualitásoktól, ideologikus értelmezhetőségektől eltekintve is – még inkább Kölcsey e sorát emelhetné ki nyolc évszázad magyar költészetéből. Hiszen valóban elkelne a védő kar körénk, de nemcsak amaz isteni, hanem elsősorban a mi magunk részéről. Mert most, valljuk be, tényleg sok öngyilkos mód magunk ellen fordított kezünk van, el kell ismernünk. (2013. május 13.) Az ember életében… Közhely, de ha már emiatt ébredtem fel, ne múljon el az éjszakával együtt nyomtalanul. Tehát: az embernek egész életében nincs más témája, csak maga. Még akkor is, ha magáról egy szót sem ír le soha. És magát tanulmányozza olyankor is, amikor egy falevelet vizsgálgat meredten. Vagy amikor egy esetlen, kapálózó, hátára fordult bogarat nézeget, s azon töpreng, cipője hegyével eltapossa, vagy ismét természetes helyzetébe segítse a szerencsétlent. Mert a döntéséből is sokat megtudhat magáról. Egyébként is: csak egyetlen igazi nagy kaland történik meg velünk igazán: az életünk. S ez még akkor is igaz, ha semmi (különös, kalandos) nem történik velünk az életünkben. (2014. október 3., hajnali fél három) Ajándék A minap, 65. születésnapomra, kaptam a családomtól egy sült malacot, amit fel is faltak nyomban s rendesen. Ami rendjén is volna. Mégsem állom meg, hogy magamban ne mosolyogjak azon, hogy a nekem szánt ajándékukkal tulajdonképpen magukat lepték meg. Vagyis, valójában ők kapták tőlem azt, amit én kaptam tőlük ajándékul… ( 2014. október 7.) Felvidéki? Magyar? Könyv? Kiadók? Válasz (helyett?) az Atelier körkérdésére A minap körkérdést intézett hozzám (is) Kopócs Tibor művészeti lapja, az Atelier részére a felvidéki magyar könyvkiadás, illetve könyvkiadók helyzetéről. Szerintem már magával a kérdésfelvetéssel is baj van. Hisz az azt sugallja, mintha még lennének felvidéki magyar könyv kiadók . Én csupán, jelen pillanatban,
