Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 2. szám - Borsodi L. László: Baka István „apokrif” költészete
74 A Csillag és virág (Szimfónia) című négyrészes , 24 a zenei műfaj szerkezetét követő költemény (és nem kísérlet!) megszólítottja, az Eszter női név révén szorosan kapcsolódik az előző, a Misztikum című vershez. Az egyes fejezetek címét a római számokkal ellátott zenei jelzetek adják: I. Allegro , II. Andante , III. Scherzo , IV. Finale . A kompozíció számos vonatkozásban jelentős előfutára Baka István költészetének. Az eddig szemrevételezett zsengékhez képest ugyanis ez az első, amelyikben közvetlenül is megnyilvánul az ifjú költő zene iránti vonzalma és zenében való jártassága, amelyben vállaltan is egy nagy hagyományú zenei műfajra írja rá a versét. A Csillag és virág nemcsak a Görömbei Andrásnak 1979-ben adott interjúban Baka által megfogalmazott, zene és költészet kapcsolatáról szóló hitvallásának gyakorlatba ültetett, kísérleti szinten megvalósított poétikai előzménye és megalapozása, 25 hanem megelőlegezi a későbbi, a klasszikus zene erőteljes hatását érvényesítő költeményeket, mint például a Halál-boleró t, a Liszt-művekre írt Mefisztó-keringő t, a Balcsillagzat ot, a Szürke felhők et vagy a Gyászmenet et, a Schumann zenéje ihlette In modo d`una marciá t vagy a Bizet művére rájátszó Carmen című triptichon t, nem beszélve azokról a közvetett, ugyanakkor nyilvánvaló hatásokról, amelyek Baka verseinek szerkezeti megkomponáltságában és a verszenében ragadhatók meg. A korai vers a klasszicista zenei ízlésreformot hozó Stamitz, Richter és Cannabich szimfóniáiban érvényesülő négytételes szerkezetet követi, arra téve kísérletet, amit később költői-zenei ars poeticaként így fogalmaz meg a költő: „Azt hiszem, a megformálásban erősen hatnak rám a zenei formák. Ahogy egy zenemű egy tételében a témák szembenállása és egymáshoz viszonyított változása mond ki mindent, úgy próbálok én is a magam »témáival« bánni, gyakran a szonátaforma elvei szerint. Én nem egymás mellé rakom a képeket, nem egy gondolatsort illusztrálok velük, hanem a versnek nemcsak képi, hanem gondolati központját is jelentő alapmetafora minden lehetőségét igyekszem kibontani.” 26 A Csillag és virág ban még nem jön létre ugyan a vers köz ép pontját jelentő alapmetafora, de úgy tűnik, hogy a zeneműre jellemző, a témák szembenállásával és egymáshoz viszonyított változása által teremtett vers(ny)elv működőképes (lesz), megelőlegezve a Baka István által kanonizált szerepköltészet polifonikus jellegét, a szimfóniára jellemző sokszínűségét úgy, hogy a beszélő még nem szerepjátékos. A művet tagoló, annak gondolatritmusát adó „Eszter, Eszter!” egyszerre értelmezhető megszólításként-felkiáltásként és elégikus ismétlésként, amelynek a kimondása a szerelem érzésével magára maradt lírai én egyetlen vigasza. Ezzel azt is állítom, hogy az I. rész, az Allegro mintegy megsérti a zenei konvenciót, mert nem vidám, nem víg, és a megszólítások közötti változó hosszúságú szakaszok sem gyorsítják a tempót. Ebben költői tudatosságot vélek felfedezni, hiszen az allegro hagyományának való ellentmondás a későbbi Baka-költészetre jellemző hagyományátértelmezés és -továbbírás gesztusát sejteti, azt érzékeltetve, hogy a kedves, Eszter hiányában a lírai énnek nincs oka az örömre. S ha a megszólítások közé eső szakaszok képei még olykor mesterkélt ek is („Elhervadnak a csillagi rétek”), ha helyenként eredetüket tekintve a romantikus látomásos ságot idéző, képzavartól sem mentes utánérzések („elolvadt a hold jeges virága”; „jéggolyócska szemmel, / 24 1964. I. 4–5. 25 „Ha otthon vagyok, egész nap zenét hallgatok. A zene talán kábítószer is számomra, de leginkább képzeletmozgató: amit hallok, látom is, sőt inkább látom, mint hallom. (…) úgy érzem, a zenéből értettem meg, milyen fontos egy műnek a szerkezete. Első könyvem négy-öt strófás verseinek felépítésére bizonyosan hatott a szonátaforma, terjedelmes versezetekkel pedig kicsit az újonnan megismert Mahler hatását kísérletezem. Mostanában különösen Mahler műveit hallgatom sokat, ebben az egyszerre ironikus és emelkedett zenében Közép-Európa kisvárosait »látom« – én is kisvárosban nőttem fel, de eddig »képileg« még csak a környezetét dolgoztam fel magamban. Talán ezután – s ehhez az első ösztönzést Mahlertől kaptam.” In: B aka István: „Közösségre vágyakozom” , 234. 26 Baka István: „Akkor vagyok a legszemélyesebb, amikor álarcot veszek föl” , 238–239.
