Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 2. szám - Borsodi L. László: Baka István „apokrif” költészete
71 ( A szép és hiú kiskirályfi ); „Nem hűlt ki még a holttetem, / s lezúdul mind elé, / s egy vércseppel a csöriben / süvít az ég felé. // A réteken fehérlenek / kóccal tömött csontvázaik, / de vérük most is ott lebeg, / ahonnan származik.” ( A halhatatlan madarak ) Az utóbbi vers jambikus lejtése már a későbbi, a vállalt versekre jellemző formai igényességet jelzi. Az elefánt-bébi pedig olyan értelemben tekinthető a jelentős Baka-versek előzményének, hogy megjelenik benne a transzcendens iránti igény, a világok közötti dialógust kereső magatartás, aminek majd az angyalok és Isten kerülnek a középpontjába. Igaz, ennek a versnek a képi megformáltsága még nem koherens, és József Attila költészetének erőteljes avantgárd hatása érezhető, de a gyermeki képzelet a verskísérlet mentsége lehet: „Nem is alszik máshol, / liliom kelyhében, / vízbe ér a lába, / füle ring az égen. // (…) / alukál a bébi, / hófehér a szája. // Álma felröpíti / felhők magasába, / száll a pici bébi / vígan trombitálva.” S ha a Meséskönyv komor hangjai – megsértve a gyermekversek beszédmódjára jellemző konvenciót – érzékeltetik is, hogy a gyermekként létezés csak átmeneti állapot ebben a költészetben, és a gyermeki hangnak nincs tartós helye Baka majdani polifonikus költészetében, s ha Az elefánt-bébi vel meg is szakad a tematikus gyermekverskísérletek sora, az 1960-as években keletkezett alkotásokban megmarad a gyermeki attitűd, ami a naivitás, az őszinteség fogalmával írható le. A 12 évesen írt Május 1.-ből 17 túlzás lenne a költő politikai elkötelezettségét kiolvasni. A munkásosztály, a munkások nemzetközi napja iránti lelkesedése, a szocializmus által hirdetett – mint utóbb kiderült sokakat megtévesztő – társadalmi egyenlőség és igazságos tana iránti rajongása és megvalósulásába vetett hite, a régi (például a szocializmus előtti korszakok nemzeteszménye, a vallás, a háborúk okozta egyéni és közösségi traumák stb.) és az új (a szocializmus földi paradicsomot hirdető eszméje) radikális szembeállítása egyfelől azt fejezi ki, hogy milyen világnak az áldozata a beszélő, és a kanonizált Baka-költemények (Dózsa-, Zrínyi-, Vörösmarty-, Petőfi-versek stb.) felől olvasva honnan és hogyan jut el a nemzeti költőszerephez, a magyar történelem értékének felismeréséig, identitást meghatározó szerepéig ez a poétika. Másfelől azt érzékelteti a vers, hogy a Meséskönyv álomszerű, látomásos világához képest kitágul a gyermeki tudat, már nemcsak a képzelet tartományai foglalkoztatják, hanem az a világ is, amelyben élnie adatik, és ez a gyermekből kamasszá érő beszélő tudatosodási folyamatának egyik állomása: „Fel hát! Előre! Él még a régi, / taposd a sárba, taposd agyon! / Le vele, mert új hajnal pirkad, / az égen és az arcokon.” Ez a tudatosodás nemcsak társadalmi, hanem magánéleti vonatkozásban is kifejezésre jut a Korai versek ben. Az Édesanyámnak című vers 18 azonban jóval több, mint magánéleti jellegű vallomás – a gyermek Baka István sorai a költői tudatosság, a költészet iránti igényesség és alázat kifejezői, jelezve, hogy egy ígéretes költői pálya, egy esztétikai, poétikai szempontból figyelemre méltó költészet van kibontakozóban. Az édesanya nemcsak az élet, hanem a költőként való létezés eredete, feltétele és biztosítéka: „Ki az, ki átkisér az élten, / kiterjeszti védő kezét? / Ki úgy szeret, mint senki más nem, / ki értünk éli életét. // Édesanyám az, köszöntse versem, / bár a lant ügyetlen kezemben. / Talán, ha mégis megfelel e pár szó, / megnyugvást érzek szívemben.” A költői játék és a költői szerep/státus tudatosítása után a komoly mesterségbeli tudást igénylő szonett kikísérletezése következik. Olyan szövegek formálódnak a továbbiakban, amelyek elvezetik majd Bakát a tökéletes szonett megírásáig, olyan emblematikus költeményeket eredményezve, mint a Hurok-szonett , a Mágikus szonettek , A negyvenedik év szo17 1960. április 28. 18 1960. V. 7.; Új Dunatáj, 1996/2. A teljes verset először T öttős Gábor közölte a folyóiratban: ld. Köztünk voltál, Baka István . Beszélgetés a költő szüleivel , Új Dunatáj, 1996. június, I. évf. 2. szám, 5–21., itt: 10.
