Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 2. szám - Lajtos Nóra: Képleírások és művészsorsok (Móricz és a festészet)
46 Két vívódó festőművész műhelyébe enged betekintést Móricz a Baleset (1927) és az Életre ítélve (1937) című elbeszéléseiben. A Baleset egy tíz éve Afrikában élő magyar festő örökség miatti hazatéréséről szól. A vidékre „száműzött” művészen „életfáradság” uralkodik el: „Úgy vonszolta az életet, mint valami rendkívüli terhet.” ( Novellák III./ 66.) Hiába keresik föl, hogy kiállítást rendeznének a képeiből, visszautasítja az ajánlatot, ami miatt végül a kisvárosban bolondnak tartják. Egyik csavargó estéjén egy nőt pillant meg, akinek a látványa megdermeszti. Elindul a házától ellentétes irányba a mezőre, amelynek a végtelenbe táguló tájképe lenyűgözi: ebből a festői látványból látomás válik; tevekaravánokat lát s egy lányt magas korsóval a fején. Vizuális hallucinációja által ebbe a lányalakba transzformálódik a korábban az utcán meglátott nő arca. „A festő az állvány tetején állott és a Péter-fejet nézte.” (Novellák IV./ 618.). Az Életre ítélve-beli monumentális képeiről híres névtelen festő kritikusával folytat termékeny párbeszédet. A festő minduntalan a Szent Péter alakját megjelenítő festményén „maszatol”, legnagyobb műgonddal annak fejábrázolásán dolgozik: „…ujjával hozzányúlt a Péter-fejhez. A szem körül elmázolta a friss festéket” . Ez a „retusált” alkotói gesztus azonnal szembetűnik a kritikusnak. „Ha »szikla« Péter, akkor nem lehet más, csak abszolút koponya.” (619.) Az anatómiai pontossággal elkészült apostolfejen végzett javítással kívánta élőbbé varázsolni festményét, amelyen ezáltal a technikai „simítással” egy magányos lélek alakja körvonalazódik a több méteres vásznon. Az Öt tojás című írásban Matyika, a festő Pestről érkezik haza a falujába temetésre, s közben betér állapotos felesége rokonságához, ahol a jegyző tizenöt éves lányát, Hédikét kívánta megfesteni, de nem engedik. „Jaj de szép lettél, Hédike – kiáltott fel a festő álmélkodva –, mint egy Botticelli Madonnácska…” 9 ( Novellák III ./334.) Sértődöttségében elhagyja a házat, de előtte még megjegyzi, hogy ikreik lesznek, s „puttókat fogok festeni belőlük párjával, kis szárnyas angyalokat.” (333.) Egy kissé hasonló, elutasító művészellenes magatartást mutat fel az Esőleső társaság egyik tagja is, aki apaként képtelen megérteni fiát: „Az én kisebbik fiam… Fene hallott ilyet: művész! […] festi a lovat, ahelyett hogy ráülne s bevágtatna vele a pusztába.” ( Novellák III./ 165.) Művészházasság címmel két novella is olvasható Móricztól. A négy év különbséggel megírt szövegek témakidolgozottsága hasonlóságot mutat: a házasság intézményéről értekezik művészek esetében: „…a házasság ugyanolyan művészet lévén, mint bármely más képzőművészet, ez igazán csak művészeknek való foglalkozás. Csak egy titka van: kell hogy a partnernő megfeleljen a párjának.” ( Művészházasság , 1937, Novellák IV. /577.) A másik írásban ellentétes álláspontra jut az elbeszélő: „A szerelem nem arra való, hogy költői és művészi eredményeket szüljön a házasságban. […] Mert két művésztemperamentum aztán igazán nem fér össze egy művészházasságban” – olvashatjuk a mű zárósorában ( Művészházasság , 1941, Novellák IV ./758.) Móricz eddigiekben megnevezett műpártoló novellaapparátusa egy, a festőművészet irodalmi feldolgozottságáról nyújt érzékletes képet. Ugyanakkor ha kitekintünk a szépírói munkákból, Móricz Virágtól értesülhetünk még az író egyéb képzőművészeti „vonzalmai”-ról. Így például arról, hogy Michelangelóról készült drámát írni. „…nem regényt, de drámát, mert ez drámai jellem volt.” (MV, Apám… : 281.) Vagy később, ahogyan Raffaello igéző asszonyáról, Fornarináról szól: „… Ez az édes kis fej mily keveset tud a pozitív tudományokból és mégis mily ihlető!... Múzsa…” (Uő: 304.) S végül, akiről csak érintőlegesen beszél Emlékszem című novellájában: az író portréját szintén megfestő Rippl-Rónai alakja a meg9 Utoljára az 1941-es Rég szétfoszlott felhő árnya című novellában említődik meg a reneszánsz kori Madonna alakja: „ A falon függő régi képekhez menekült. Kié is ez a fűben fekvő mezítelen Madonna? Reneszánsz. Reprodukció.” ( Novellák III ./792.)
