Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 2. szám - Lajtos Nóra: Képleírások és művészsorsok (Móricz és a festészet)

47

ismerkedésüktől egészen a festő haláláig köszön vissza Virág regényében:

„Kaposvárott lakott Rippl-Rónai József, a század elejének legjobb magyar festője. […] Apám már az első pesti

kiállítása idején összebarátkozott vele, mikor még a műkritikusok szörnyetegnek tartották. S aztán

a háború alatt megszerették egymást.

” (268.)

„Memento mori. Mennyi halál egymás után!

10 […]

meghalt Rippl-Rónai Jóska bá, a kedves. És meghalt Tóth Árpád, a legszomorúbb költő…” (342.)

A Naplói

ban is találkozhatunk elszórva olyan bejegyzésekkel, amelyek tovább árnyalják

Móricznak a festészet irányában mutatott érdeklődését. Dürer életét olvassa (

Naplók

, 277.)

például, vagy utalás történik 1910-es

Munkácsy Mihály című pályarajzára is. Mindezeken

túl természetes, hogy író- és költőtársairól is széles panorámát mutat be novelláiban.

Írói „ecsetkezelése” során viszont nemcsak kortársai elevenednek meg, hanem régmúlt

idők neves poéta- és íróalakjai, mint például – többek között – Rimay János, Csokonai,

Kazinczy, Petőfi, Vörösmarty, Gárdonyi vagy Tolsztoj és Dosztojevszkij

11

.

10 Megjegyzés: a két művész halála között egy év telt el. (A festő 1927. nov. 25-én, a költő 1928. nov.

7-én hunyt el.)

11 A tanulmányban szereplő idézetek eredeti lelőhelye: Móricz Zsigmond,

Naplók

, Bp., Noran, 2012;

illetve Móricz Zsigmond

Novellák

, Bp., Osiris, 2002.