Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 12. szám - Staar Gyula: Erdők, könyvek, tudományok (Emléktöredékek Vekerdi Lászlóról)
104 – Jaj, ne tiszteljetek! – tiltakozott, ha ezt valaki említette. – A tisztelet nincs a szótáramban. Mert nem tisztelni kell az embert, hanem szeretni, megbecsülni és segíteni. Amikor az említett folyóiratok szerkesztői összefogtak, és Vekerdi Lászlót nyolcvanadik születésnapján egy különszámmal köszöntötték, az írásokból a z indokolt tisztelet mellett ez a szeretet is kiolvasható volt. Íme, néhány ezt igazoló mondat a főszerkesztők cikkeiből. Olasz Sándor: „Szabadság, szókimondás, lelkiismeret, kötelességtudás, megbízhatóság, jóindulat – ilyen kulcsszavak állíthatók össze Vekerdi László írásaiból.” 4 Füzi László: „Amikor Vekerdi László tudását megcsodáltuk, s az általunk kialakított mítosz alapjává tettük, nem vettük észre, hogy csupán az eszközöket csodáljuk, az eszközöket, hiszen ahogyan minden tudós, gondolkodó, úgy Vekerdi is eszközként használja a nyelveket, a természettudományos és tudománytörténeti ismereteket. Ahhoz, hogy gondolkodását, gondolkodásának eredményeit lássuk, nem az eszközeire kellene kíváncsinak lennünk, azok használatában leginkább követnünk kellene, hanem kiindulópontjait kellene megértenünk, hogy az általa bejárt úton is követhessük.” 5 Monostori Imre: „A folyóiratok szerepe a magyar szellemi életben – mint elsődlegesen fontos kultúra- és tudományközvetítőké – mindig is szívügye volt és maradt Vekerdi Lászlónak. Számos nagyszerű elemzést, történeti áttekintést írt (nem kis munkával és nem kevés idő ráfordításával), melyek egybegyűjtve olvashatók A közértelmesség kapillárisai című (már említett) kötetben. ” 6 Herczeg János: „A különböző felfogásokat, megközelítési irányokat, a nagy értelmezési áramlatokat szerette összevetni, vitatni. Erre különleges adottságai voltak, hihetetlenül nagy memória, rendkívüli keresőprogrammal. A szeme nagyon éles volt, és választékosan, gyakran érzelemtől sem mentesen fogalmazott. Ismeretlen vagy elfelejtett kutatók, történészek, írók százait, nem túlzok, százait vonja kölcsönös gondolataik fényébe… Nagyon biztatom azokat a fiatalokat, akik tudománytörténet-írásra adják a fejüket, búvárolják meg Vekerdi László munkáit…, ötleteket meríthetnek belőlük.” 7 Ki volt hát Vekerdi László? Honnan jött, milyen útravalót hozott magával a családi házból? Mik és kik hatottak rá kanyargós életútján? Teljes válaszokra ugyan ki vállalkozhatna? Néhány mérföldkövet azért villantsunk fel életéből. Hódmezővásárhelyen született, 1924. július 21-én. Jó géneket örökölt, édesapja, Vekerdi Béla a debreceni Református Gimnázium tudós matematikatanáraként vált híressé, édesanyja, Király Ilona a Dóczi Leánynevelő Intézet polgári leányiskolájának igazgatónője volt. Szülei a debreceni Nagyerdő mellett építettek szép házat. Ez a hely Vekerdi László számára meghatározó gyermekkori élmények forrása lett , itt kezdődött az erdőkhöz kötődő különös vonzalma. Erről így beszélt: „Gyerekként igenis nagyon jó erdő mellett lakni! Akkoriban minden szabadidőnket az erdőben töltöttük. A Nagyerdő világa teljesen magával ragadott. 4 Olasz Sándor: „Az írás: erkölcs” . Vonások Vekerdi László portréjához. A Természet Világa Együtt különszáma, 2004/I. 5 Füzi László: Szépségpillanatok . Vekerdi Lászlóról. Uo. 6 Monostori Imre: Lényegformáló jelenlét. Vekerdi László és az Új Forrás. Uo. 7 A csillagórákból könyv született. Herczeg Jánossal beszélget Staar Gyula. Forrás, 2012. 2. sz.
