Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 12. szám - Staar Gyula: Erdők, könyvek, tudományok (Emléktöredékek Vekerdi Lászlóról)
103 Németh Lászlóról írt könyvét egy buzgó ifjú, az akkori irányvonalat követve, a Népszabadság hasábjain csúnyán megtámadta, így összegezve írását: „Rossz gesztus ez a könyv. Nem így kell megbecsülni és tisztelni Németh Lászlót.” Gondolom, azóta többszörösen megbánta már ezt a dicstelen cselekedetét, Vekerdi László azonban ezután kényszerült elhagyni a Matematikai Kutatóintézetben betöltött állását. Nem élt már Rényi Alfréd, aki megvédhette volna. Mit követett el, miért is kellett volna megvédeni? Annak következményeitől, hogy lelkesedett egy íróért, annak szellemiségéért, akiért, amiért a hatalom nem? Vekerdi László soha nem akart megfelelni a mindenkori hatalom elvárásainak. Ezután hiába keresett magának orvosi végzettségének megfelelő állást, akár vidéken is, a „nem létező cenzúra” mindig közbeszólt. Végül az egykori Eötvös-kollégista Kenéz Ernő segített rajta, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Szerzeményezési Osztályára maga mellé vette. Igaz, eleinte ezt csak meg-megújított szerződésekkel tehette. Vekerdi László haláláig ott dolgozott, könyvtárosként. Jól érezte magát a közösségünkben, miként Kecskeméten a Forrás folyóiratnál, Tatabányán az Új Forrás nál, Szegeden a Tiszatáj szerkesztőségében. Erről így beszélt: „Soha nem úgy néztem az országot, hogy vidék és Budapest. Oda írok, ahol otthon érzem magam. A Forrás, a Tiszatáj és az Új Forrás műhelyében, no meg nálatok is, otthon vagyok. Figyeljétek csak meg, a három folyóirat mennyire hasonlít egymásra. Mindegyik értéktisztelő, nem a különféle ideológiai hülyeségek, a pártos öncélúságok vezetik őket. S lám, milyen érdekes, Füzi Laci, a Forrás főszerkesztője Ilia Mihály tanítványa, Monostori Imre, aki az Új Forrást szerkeszti szintúgy, nem is beszélve Olasz Sanyiról, aki az egyik legkiválóbb Ilia-tanítvány. Ezeken a folyóiratokon érezni azt a nagyszívű, csak az értékekre néző emberséget, ami Ilia Miskát és Kőrösi Jóskát is jellemezte.” 2 Az Ilia Mihályt köszöntő írásában ehhez még hozzáteszi: „…ez az otthonosság, a spontán, magától értetődő emberies légkör, a »jó közösség« ereje vonzotta Ilia tanár úr köré a többnyire máshonnét, gyakran messziről érkezett diákokat, s formálta jó részüket »szegedivé«.” 3 Vekerdi László rövid ideig oktatott egyetemen, de katedrája ott soha nem volt. Benedek István nehezményezte is ezt egyik írásában: „Miért nem Vekerdi László tanítja Magyarországon az által ános műveltséget mindenkinek?” Vekerdi Lászlónak azonban mégis voltak katedrái. Számára a folyóiratok teremtettek katedrát: a Forrás , a Természet Világa , az Élet és Tudomány , az Új Forrás , a Tiszatáj és a Kőrösi József vezette Valóság . Katedrát biztosított Vekerdi Lászlónak a Magyar Rádióban a kétszáz adást meghaladó művelődéstörténeti riportesszé-sorozattal, A véges végtelen nel Herczeg János , a könyvkiadók közül Votisky Zsuzsa Typotex kiadója, Monostori Imre Új Forrás és Gazda István Magyar Tudománytörténeti Intézet kiadója. Mi mindannyian a hivatalos rangok, pozíciók nélkül is tiszteltük. 2 Egy könyvtáros könyvei. Vekerdi Lászlóval beszélget Herczeg János és Staar Gyula. Új Forrás, 1999. 6. sz. 3 Vekerdi László: Ilia. Forrás, 2004. 9. sz.
