Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 12. szám - Takáts József: Távirányítás vagy önállóság? (Csécsy Imre és Jászi Oszkár elmaradt levélvitája 1935-ből)
93 lizmusával. A Huszadik Század körében a liberális szocializmus és a georgeizmus hívei is ezt az „utópikus harmadikutas ideológiát” vallották, amelyet Szabó egyként neoliberálisnak tekintett. 9 Amit a történész a polgári radikálisok tízes évekbeli felfogásáról írt, többé-kevésbé Csécsy előadására is érvényesnek látszik. A hallgatói, olvasói mégis újnak érezték. Azt feltételezem, hogy egyrészt a nyelve miatt: nem „szocialistául” beszélt, hanem döntően a Cobden-Szövetség nyelvén. Másrészt egyértelművé tette, hogy a demokrácián a liberális demokrácia nyugati formáit érti, 10 márpedig ez az azonosítás liberális beszéd volt. Az előadás közzététele után a Századunk ban vita indult a témáról, amelynek a cikkei Csécsy szövegének általában csak azt a részét vitatták, amelyben kételyét fejezte ki, alkalmazhat-e önmaga védelmében erőszakot egy demokrácia belső antidemokratikus ellenfelei ellen. Egyedül a Századunk főszerkesztőjének (amely ekkor inkább névleges tisztség volt, mint valóságos), Vámbéry Rusztemnek, a budapesti polgári radikális gárda legtekintélyesebb tagjának a hozzászólása foglalkozott Csécsy cikkének más részeivel is. Szellemes, szeszélyes írásában hosszan tárgyalta, hogy a demokrácia nem azonos a többpárti parlamentarizmus nyugati rendszerével, élesen bírálta a többpárti parlamentarizmust. 11 Úgy tűnik, a régi radikálisoknak nem nagyon tetszett Csécsy liberális beszéde. Még az év elején írt első levelében Csécsy beszámolt Jászinak Vámbéryvel való kellemetlen szóváltásáról. Az esetet négy nappal az előadása után írta meg Amerikába. „A vita során ő is [mármint Vámbéry] azt fejtegette, hogy a demokrácia és liberalizmus eszméi ma már elavultak. Megmondtam neki, hogy mindazonáltal én ezeket az elavult eszméket akarom képviselni… Szemére vetettem Vámbérynek, hogy tizenöt év alatt semmit sem tett azért, hogy a régi radikális ideológiát át lehessen menteni…” 12 Csécsy szemrehányása nyilvánvalóan igaztalan volt. Utóbb, mint levelében írta, helyreállt köztük a béke. Lehetséges, hogy Vámbéry idézett fejtegetését a demokrácia, a liberalizmus avult voltáról részben Csécsy előadása váltotta ki. Szocialista nézőpontból a liberalizmus és a liberális demokrácia valóban történelmileg meghaladott eszmének minősülhetett 1935-ben. Márpedig Vámbéry (fabiánus) szocialista volt – már ha kitartott 1929-es álláspontja mellett. 13 A vitához való elegáns hozzászólása nem elevenítette fel egykori szóváltásukat, csupán leszögezte, hogy a demokráciát nem lehet azonosítani liberális parlamenti formájával, lehetnek másféle formái is, s a többpárti rendszer sok-sok okból elutasítható. Csécsy előadását a szociáldemokrata folyóirat, a Szocializmus is elemezte – és új jelenségnek láttatta. A róla szóló szemlét Vándor Zoltán, azaz Rónai Zoltán írta, aki brüsszeli emigrációban élve volt főmunkatársa a Szocializmusnak, s egyébként Jászi állandó, sokra tartott levelezőtársa is volt. Vándor cikke reformliberalizmusnak, illetve új liberalizmusnak nevezte Csécsy fejtegetését, amellyel „új alakban jelentkezik” a polgári radikalizmus. „Az októberi radikalizmusban nem volt semmi ellenséges vonás a munkásmozgalommal szemben. 9 Hanák Péter (főszerk.): Magyarország története 1890 – 1918 . Budapest, Akadémiai, 1978. 930–931. A tízkötetes Magyarország története sorozat 7/2. számú kötetébe Szabó Miklós írta a „Politikai gondolkodás 1890–1918 között” című fejezetet. Álláspontja mellett, miszerint a tízes évek polgári radikalizmusa egyfajta liberalizmusváltozat, később is kitartott: Szabó Miklós: A liberalizmus a mai Magyarországon . In: Uő: Múmiák öröksége. Politikai és történeti esszék . Budapest, Új Mandátum, 1995. 17. Szerintem viszont e csoport tagjai ilyen vagy olyan fajta gradualista szocialisták voltak. 10 Csécsy Imre. Megbukott-e a demokrácia? In: Uő: Radikalizmus és demokrácia . Szeged, Aetas, 1988. 126. 11 Vámbéry Rusztem: A demokrácia úgynevezett válsága . In: Uő: A mennyei Pilvax . Budapest, Századvég – Nyilvánosság Klub, 1994. 75. 12 Csécsy Imre kiadatlan levele Jászi Oszkárhoz, 1935. január 15. OSZK Kézirattára, 163/399. 13 Vámbéry Rusztem: Fabianizmus. In: Uő: A mennyei Pilvax . i. k. 112–116.
