Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 12. szám - Takáts József: Távirányítás vagy önállóság? (Csécsy Imre és Jászi Oszkár elmaradt levélvitája 1935-ből)
92 úgy sikerülhetne ez a liberalizmussal is. A szocializmussal már aligha: ehhez az erőszak és a szellemi merevség már talán elválaszthatatlanul hozzátapadt.” 7 Csécsy soraiból nemcsak az világlik ki, hogy aki bennük beszél, nem tartja magát szocialistának, liberális szocialistának se (ellentétben Jászival), de az is, hogy vélhetően nem is tud sokat az irányzatról, hisz úgy véli, „új igénylő” a szocializmus mezején. „Mestere”, ha emlékezett még 1933-as nagy útmutató levelére, amelyben oldalakat szentelt a liberális szocializmus fő téziseinek és szerzőinek, most rádöbbenhetett, hogy a „tanítvány” az elmúlt másfél-két évben nemigen vált jártassá ezen a területen. E nyári levél arról tanúskodik, hogy Csécsy nem azt az ideológiai munkát kívánta 1935-ben folytatni, amit Jászi a húszas évek elején abbahagyott, 8 és 1933-ban rátestált utódjára. Az utódja kívánt lenni, de a maga feje után indult el. Ami őt érdekelte, az a liberalizmus megújítása volt: „egy korszerű gazdasági liberalizmus alapeszméi”-nek kidolgozása. Csécsy nem volt elméleti ember; gyakorló közgazda volt, előző éveiben egy magánbiztosító társaság igazgatója. Nekem, harmincas évekbeli cikkeit olvasva, nem tűnik úgy, hogy előrehaladt volna a kidolgozás munkájában. S amikor két év múlva találkozott egy szerzővel, Polányi Mihállyal, aki úgyszintén „egy korszerű gazdasági liberalizmus alapeszméin” törte a fejét, nem ismerte fel az írásaiban a saját törekvései rokonát. A Századunk 1935-ben Csécsy Megbukott-e a demokrácia? című nagy tanulmányával indult; bizonyára e szövegre is célzott júniusi levelében arról írva, hogy „a demokrácia fogalmát sikerül megtisztítanunk a történelmileg hozzája tapadó demagógiától és kapitalizmustól” . Ez volt az első alkalom, hogy a lap az új szerkesztő cikkével kezdődött. Az olvasók vélhetően többnek látták, mint egyszerű közleménynek – programnyilatkozatnak. A Megbukott-e a demokrácia? szerzőjének – ha nem is a legjobb, de – legjelentősebb politikai írásműve a harmincas évekből. Eredetileg előadásként hangzott el 1935. január 11-én a Cobden- Szövetségben, azaz döntően liberális közönség előtt. A Jászi és Csécsy leveléből is idézett Gönczi-féle panasz, miszerint a Századunk „a zsidó kapitalizmus érveit” fogadja el, talán a Cobden-Szövetségre utal; mai magyarra fordítva azt jelenti, hogy ’a Cobden-Szövetség ortodox liberális, értsd: kapitalizmusvédő érveihez’ igazodik. Az előadásban valójában kevés szó esett a kapitalizmusról. A szerző éppen arra törekedett, hogy olyan politikai eszmefuttatással álljon elő, amely nem a kapitalizmus–szocializmus, hanem a demokrácia–diktatúra tengely köré épül. De lássuk ezt kissé részletesebben! Az előadás egyrészt megkülönböztette egymástól a politikai és a gazdasági liberalizmust, ám elnapolta az elválasztás részletes megtárgyalását. Megkülönböztette a liberalizmust (és a magántulajdonon alapuló gazdasági rendszert) a monopolkapitalista rendszertől: igent mondva az előbbire, nemet az utóbbira. Későbbi részében pedig élesen bírálta Roosevelt elnök gazdasági beavatkozásait. Olyasfajta álláspont rajzolódik ki a szövegből, amely jól ismert a tízes évekből: Szabó Miklós annak idején neoliberálisnak nevezte ezt a polgári radikálisokat jellemző gazdaságpolitikai felfogást. Elnevezése nem volt túl szerencsés (hisz neoliberálisnak a harmincas-negyvenes évektől induló nemzetközi közgazdasági gondolkodást szokás nevezni, amelyre e magyar jelenség nem hasonlít), ám a leírása nagyon is találó. A monopolkapitalizmus, a mamutvagyonok megszüntetése volt az irányzat célja, írta Szabó, s ezzel a „ tiszta ” piaci viszonyok kialakítása, amelynek révén ez az „igazi kapitalizmus” egybeesne az „egyenlő esélyekkel versenyző kistulajdonosok” szocia7 Csécsy Imre levele Jászi Oszkárnak, 1935. június 21. Uo. 408–409. 8 Jászi 1919 őszén írta bécsi emigrációjában akkor kiadatlanul maradt Anti-Marx könyvét, amely először 1983-ban jelent meg Párizsban Marxizmus, vagy liberális szocializmus címmel. A húszas évek elején írt cikkeiben újra és újra visszatért az új szocializmus, vagy liberális szocializmus kidolgozásának a kérdéseire.
