Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 12. szám - Gion Nándor: Hátrahagyott írásai VI. rész (Nem akármilyen utazás – közreadja Kurcz Ádám István)
89 Feleség: Nem érdekel! (halkabban) Nem tudok most elindulni. FÉRJ: (döbbenten) Hogyhogy nem? (sziszegve) Te! Te! Te aljas, gyáva! Igen, az vagy! FELESÉG: (kiabál) Én gyáva? Te mondod ezt, aki a múltkor, amikor szintén bepakoltunk, utána kimentünk az állomásra, felültünk egy vonatra, és… FÉRJ: Ne, ne mondd tovább! Hallgass el, mert megütlek! FELESÉG: (előbbi hangon) Hát üss meg! Végigmondom, érted, a szemedbe mondom! Most végre kimondom, mert erről eddig hallgattunk, mintha meg sem történt volna! FÉRJ: (rémülten kiabálva) Nem szabad megtenned! Miattunk, érted, miattunk nem szabad! FELESÉG: …és akkor, amikor a vonat ment velünk valamerre, a mi szabadságunk felé, akkor te hirtelen azt mondtad, hogy… Férj: (szinte segélykérően) Ne! Feleség: …hogy most nem bírod tovább, és most vissza kell fordulnunk, és majd a következő alkalommal biztos elutazunk. Emlékszel, hogy ezt mondtad!? Mondd?! (Rövid szünet) Férj: (halkan) Igen. Feleség: (még mindig majdnem kiabálva) És te mondod nekem, hogy gyáva! Te?! (hirtelen elhallgat, rövid búra alatti csend) Férj: (halkan) Igazad van. (Szünet) Feleség: (még mindig nagyon idegesen, kissé akadozva, de már nem kiabálva) Jaj, mit tettem. Nem akartam én ezt, de ahogy hallottam, amiket mondtál a másik szobában…, meg itt is, úgy éreztem…, szóval nem bírtam tovább, és ezt meg kellett mondanom. Muszáj volt megmondanom…, és nem tudok most indulni… Képtelen vagyok. Férj: (színtelenül) Jobb, hogy megmondtad, nem haragszom, jobb, hogy most mondtad meg. Feleség: (még mindig idegesen) És mi lesz most, mit fogunk csinálni?! (kérlelve) Ne haragudj! Kérlek, ne haragudj rám! Férj: Nem haragszom. Feleség: (reménykedve) Mondd, nem rontottam el mindent? Férj: Nem, azt hiszem, nem. Feleség: De hát, de hát ez azt jelenti, hogy mi még elutazhatunk egyszer? Férj: Akarsz? Biztosan hiszel benne? Feleség: Igen. (határozottabban) Igen! Férj: Akkor még elutazhatunk. (határozottan, bár kissé önmagát biztatva) Holnap, holnap elutazunk. És ne félj, a következő alkalommal biztosan sikerülni fog. (zene)
