Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 12. szám - Takáts József: Távirányítás vagy önállóság? (Csécsy Imre és Jászi Oszkár elmaradt levélvitája 1935-ből)
90 Takáts József Távirányítás vagy önállóság? Csécsy Imre és Jászi Oszkár elmaradt levélvitája 1935-ből Amikor 1987-ben Litván György és Varga F. János kis válogatást tettek közzé Jászi Oszkár és Csécsy Imre 1935-ös levelezéséből az Újhold-Évkönyv hasábjain, bölcsen fogalmaztak bevezető írásukban: a levelek nemcsak „mester és tanítvány” viszonyát mutatják meg, hanem „a Századunk hazai szerkesztésének és amerikai »távirányításának« arányait” is. 1 A Huszadik Század 1926-ban újraindított utódlapja Budapesten készült – Oberlinből, ahol Jászi élt, nem lehetett szerkeszteni. Az ő „távirányítása” csak elvi lehetett: a folyóirat politikai-eszmei irányvonalának a meghatározása. Ám még ennek az elvi irányításnak is erős korlátai voltak: a harmincas évek közepére eltávolodtak egymástól Jászinak és itthoni politikai barátainak a nézetei. Alapkérdésekben tértek el immár: például a szovjet- orosz kísérlet, vagy saját ifjúkori eszmei tájékozódásuk értékelésében. 1934 nyarán, Jászi európai utazása idején a Századunk pénzügyi-vezetési válságát úgy oldották meg, hogy a folyóirat szerkesztését átvette (előbb társ-, majd egyedüli szerkesztőként), anyagi terhet is vállalva Csécsy Imre. 2 Ekkortól vált rendszeressé a levelezésük, amely egyszerre mutatja meg „mester és tanítvány” részben azonos, részben eltérő politikai-eszmei nézeteit, s a lapkészítés nehézségeit. Olvasva e nagy részben publikálatlan levelezés közel egészét, csak visszaigazolhatom Litván György portréjának szavait: „Csécsy haláláig, tehát teljes négy évtizeden át lényegében mestere, az örök emigráns Jászi hazai képviselőjének, »helytartójának« tekintette magát. Odaadó hűsége megható volt.” 3 Ugyanakkor félő, hogy e megfogalmazások – „mester és tanítvány”, „hazai képviselője”, „helytartója” – leárnyékolják Csécsy eltérő, önálló politikai-eszmei törekvéseit. Az Újhold-Évkönyv ben közölt levelek, azt hiszem, Jászi amerikai „távirányításának” két további korlátját is láthatóvá teszik: egyrészt budapesti képviselőjének önállóságát, másrészt saját eszmei elbizonytalanodását. Jászi rendkívül határozott volt a folyóirat politikai vonalvezetését illetően, miszerint teljesen és egyforma mértékben el kell utasítani mind a fasizmus/nácizmus, mind a bolsevizmus politikáját és ideológiáját (sőt, a szociáldemokráciáét is), de ennél többet várt volna el a Századunk tól: „a Fasizmus és a Bolsevizmus örvénye közötti” „harmadik út” politikája eszmei alapjának a kidolgozását. Első 1 Litván György – Varga F. János: A Századunk körül. Csécsy Imre és Jászi Oszkár levelezéséből. In: Újhold-Évkönyv 1987/2. Szerk.: Lengyel Balázs. Budapest, Magvető 1987. 397. 2 Litván György: Jászi Oszkár . Budapest, Osiris, 2003. 353. 3 Litván György: A magyar polgárság citoyen lelkiismerete. Csécsy Imre (1893–1961). In: Uő: Sorstársak és kortársak . Budapest, Noran, 2008. 123.
