Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 11. szám - Beke József: A Bánk bán legújabb szövegéről
119 Nádasdy Ádám könyvének olvasója választhat a fenti két értelmezés között. A színházi néző csak az egyiket hallhatja. * Mint az előzőekben, a dráma egy következő helyén is Melinda elcsábítása körül forog a szó, és ismét egy régies, szenvedő ragozású igealak is szerepel ugyan a szövegben: „vetessen”, de most nem ennek mai értelmezése okozza a zavart, pontosabban a tévedést. Nagyobb a baj, mert itt a szenvedő igealakot nem lehet grammatikailag kétféleképpen tekinteni, így az értelmezés sem lehet kétféle, amelyek közül szabadon lehet választani. A dráma 2. felvonásában a Békételenek körében váratlanul megjelenik a Petur által odahívott Bánk, aki a pártütőket lecsillapítja, és törekvésüket megpróbálja törvényes útra terelni. Ez már-már sikerül is, amikor új váratlan személy érkezik: Biberach, aki Bánkról és Bánknak így beszél (a mai nyelvi fordításban): „Felhozta hát ide szép naiv feleségét a nádor, bármennyire dörömbölt az a féltékeny nagy szíve.” „…hogy se az egyiknek, se a másiknak útjában ne légy, el kellett menned országellenőrző körútra.” Peturnak pedig ezt mondja: „Ispán uram… csak ezt az egy éjszakát nem kellett volna ellopni Bánk nádortól… amíg ti itt vele vagytok, otthon Ottó és Melinda –” . Bánk előtt ekkor válik világossá, hogy – amióta ő távol van – önmaga és felesége becsületét milyen veszély fenyegeti itt a királyi udvarban. Monológjában ezeket mondja az EREDETI-ben: „Csak egyszer őtet a kezem közé vehessem, ó mikép fogom kacagni a gyáva herceget; s ha húsomat lerágja a kerítő asszony akkor, még csontomon is elviszem Melindát. Egy elhagyattatott helyen legyen inkább kenyéren s vízen, mintsem itt pompába’, bíbor és a hermelin bemocskolásra eszközül vetessen, s szolgáljon egy bujának, aki- nél még drágább s becsesb előttem a kutyám…” Szerintem Bánk e szavainak lényege ennyi: ki akarja menteni feleségét a királyi udvar pompázatos, ám ugyanakkor erkölcsileg szennyes világából, ahol a csábító drágaságokat eszközül használják Melinda megrontására, bemocskolására. Nádasdy mai nyelvi szövegéből azonban egészen más derül ki: „…még a csontvázamon is elviszem Melindát, mintsem hogy itt pompában eszkö- zül használják a bíbor és a hermelin bemocskolására, és kiszolgáljon egy kéjencet…” Ez az értelmezés azonban teljesen ellentétes a dráma egészének szellemével: Bánk, illetve Katona szerint Gertrudis környezete volna a tiszta, Melinda pedig a mocskos? Bánk azért akarná mindenáron elvinni feleségét, hogy az a királyi udvar pompáját jelképező bíbort és hermelint be ne mocskolja? Bánk Melindától féltené az udvar tisztaságát? Az sem mellékes, hogy Biberach nem megtörtént tényt közölt, sem ő, sem Bánk nem tudja, szerintem fel sem tételezi, hogy Melinda és Ottó között – ahogyan Biberach kérdezi majd a következő felvonásban Ottótól: „Megesett a dolog?”
