Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 11. szám - Beke József: A Bánk bán legújabb szövegéről
120 Egyébként, hogy a pompa, a drágaság valóban lehet a csábítás, illetve az elcsábulás eszköze, arra bizonyítékul ott vannak Biberach szavai az első felvonásból: „…egy kereszt – arany lánc mind egérfogók az asszonyokra nézve”. Az a gyanúm, hogy itt a mai szövegbeli félreértést a könyv EREDETI-nek nevezett részében (a 144. oldal alján) található ilyen téves jegyzet okozta: „Vetessen (a venni igéből): hogy őt vegyék, használják” . Ugyanis e szavak arra utalnak, mintha az „eszközül vetessen” kifejezés alanya Melinda lenne, holott a „bíbor és a hermelin” az alany, és Katona szövegében „bemocskolásra”, nem pedig „bemocskolására” áll. Azt is figyelembe kell venni, hogy e mondatban fontos a pompába’ után lévő, a tagmondatot lezáró vessző is. Valamint azt is, hogy ha a szenvedő szószerkezetet: „eszközül vetetik” cselekvővé alakítjuk, akkor az előbbi alanyból természetesen tárgy lesz, de az a kérdés, az alany mi volt: Melinda vagy a bíbor és a hermelin. És ebből következik az, hogy mit akar Bánk megakadályozni: azt, hogy Melinda bemocskolja az udvar fényét, vagy azt, hogy az udvar pompája elcsábítsa Melindát. (Csupán azért, hogy e „vetessen” értelmezése milyen más tévedéshez is vezethet, megemlítem: van olyan régebbi magyarázatos Bánk bán-kiadás is, ahol komoly színházi emberek a „vesz” igének e régies származékát összetévesztették a „vet” igéével, és ennek eredményeként a „vetessék”-et – kiemelve az eredeti szövegből – egyszerűen „dobják”- ként értelmezték, nyitva hagyva, hogy mit vagy kit, miért és hová kell vagy lehet dobni!). * Az alábbi példákban egy szó sajátos értelmezését érdemes megvizsgálni. A száraz melléknevet háromszor használja Katona a drámában: kétszer jelzőként, egyszer pedig határozóként: szárazon alakban. A száraz közismert első jelentésében a ’nem nedves’-t jelenti; ha kenyérre vonatkozik, akkor pedig a ’friss ellentéte’ az értelme. Azonban Katona egyszer sem ezt a jelentését használja, hanem mindháromszor azt, amelyet az értelmező szótárak a sokadik, átvitt értelemként közölnek: ’üres; magában’. Így értendő a drámában akkor, amikor Biberach az Ottóért epekedő Izidóra reményeit így hűti le az EREDETI-ben: „Kisasszony, én száraz reménnyel nem tudlak tovább éltetni” . Ez a mai nyelvi változatban is „üres reménnyel”-ként szerepel. Más a helyzet azonban a dráma alábbi helyén, ahol Bánk Gertrudis szemére veti a magyar nép nyomorúságos állapotát: „Egykor egy öreg paraszt akadt előmbe – szárazon evé a megpenészedett kenyért… Egy tiszteletre méltó ősz kezébe… száraz kenyért nyújtasz, magyar hazám?” Kár, hogy itt a mai nyelvre fordításból hiányzik a szó föntebbi átvitt értelme, megmarad a szárazon és a száraz . Pedig a helyesen értelmezés itt is: ’üresen; magában’, illetve: ’üres’. Hiszen a „megpenészedett” jelző már úgyis kizárja a „friss” értelmet. Ez a két utóbbi szárazon , illetve szára z emlékeztet Katona szövegének egy másik helyére, ahol Mikhál könyörög így a királynőnek: „…add vissza híveidnek, azt, amit elraboltál… ételükből a húst…” *
