Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 11. szám - Beke József: A Bánk bán legújabb szövegéről
118 Ez az „áldozat-kipótoló” szókapcsolat is egyikévé vált a dráma értelmezőit megosztó kifejezéseknek. A Kritikai Kiadás Jegyzetében Orosz László Péterfy Jenőtől egyrészt ezt a (kissé talányos) megoldást idézi: „Bánk bán kárpótolja Melindát Ottó lemondásáért” ; másrészt közli Arany János véleményét: „Már a lemondás is áldozat, de hogy még nagyobb legyen, majd Bánk agyonüt.” Orosz László hozzáteszi: „Az utóbbi magyarázat logikusabb, Biberach gúnyoskodásával azonban az előbbi vág össze.” (Kritikai Kiadás 447.) A dráma e kérdéses igen tömör kifejezését Nádasdy a mai nyelvre fordításban bővebben, mégpedig úgy fogalmazza, hogy a fenti két értelmezés közül az elsőt világossá tegye: „De Bánk majd kipótolja, amit te önfeláldozóan megtagadsz tőle.” Első pillanatra látható, hogy az EREDETI-ben Biberach kijelentése Bánkra szorítkozik, Nádasdy mai szövege a „tőle” szóval bevonja az értelmezésbe, illetve a „kipótolás”-ba Melindát is. Sőt az ehhez szóló lapalji Jegyzet még egyértelműbb: „Értsd: Bánk majd helyetted is megadja neki (= kipótolja), amit egy nő kívánhat egy férfitől: Melindának nem fog hiányérzetet okozni, ha te nem udvarolsz neki.” Természetesen itt is megtalálható „Más értelmezés”-ként Arany János föntebb idézett véleménye is. Úgy gondolom, a két értelmezés közül az egyik – mégpedig az, amelyik Aranynak eszébe jutott Katona művét olvasván – nemcsak logikus, hanem jobban is illik a XIX. elejének erkölcsi felfogásához, mint ez a másik, a mai korra inkább jellemző célzás. És Katona puritán egyéniségéhez is meg a mű cselekményének e pontjához is közelebb állónak érzem azt az értelmezést, hogy a helyzetet reálisabban szemlélő Biberach fönt idézett tömör megjegyzésével, tehát a megcsalt férj említésével csak az ügy következményének veszélyességére akarja figyelmeztetni Ottót. Kicsivel később pedig – bár ezt a távozó Ottó már nem hallja – még világosabban fogalmaz (a mai szövegben): „…vigyázz, mert egy ilyen vékony, sovány fiút az izmos Bánk bán feltűz a bajusza hegyére.” Továbbá gondoljunk csak vissza arra a szövegrészre, ahol megjelenik az „áldozat” fogalma. Ott ezt mondja Ottó: „önfeláldozásom”. Szó van itt egyáltalán arról, hogy Melinda is áldozatot hoz vagy akarna hozni? Az már az ügy önkényes, bár érdekes továbbgondolása, ha belevonjuk ide Melindát. Úgy látom, Péterfinek a Kritikai Kiadásban idézett kijelentése vitte félre a további, szerintem téves magyarázatokat. Mert Biberach itt nem gúnyolódik, csupán józanul figyelmezteti Ottót a megcsalt férj bosszújának lehetőségére. Attól függetlenül, hogy Katona beépíti ide a szokásos általánosító „az asszony ingatag” gondolatot, mégsem érzem azt, hogy Biberach itt valamiféle Melinda által hozott áldozatra is gondolna. Ottó válasza szintén csakis Bánkra vonatkozik: szerinte nádori feladatai elfoglalják Bánkot, ezért nem kell tőle félnie. Kettejük további párbeszédében ismét csupán a vétkes Ottó figyelmeztetése folytatódik: Biberach: „Ó, jó uram, becsapod magad. Bánk szerelmes a feleségébe, így a szemé- nek az ilyesmi nehezen maradna titok.” (Mai szöveg.)
