Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 11. szám - Bombitz Attila: A látható és a láthatatlan (Kovács Lajos pályaképe és irodalmi hagyatéka)
42 Irodalmi munkásságát az ezerkilencszázhetvenes években versekkel és elbeszélésekkel kezdi. Verseit a Komárom-Esztergom Megyei Dolgozók Lapjá ban kezdi publikálni, majd bemutatják és közlik országos folyóiratok ( Életünk , Jelenkor , Napjaink , Új Forrás ). Költészetének természeti és gondolati-közéleti képalkotására hatással vannak a korszak meghatározó élő és klasszikus szerzői, József Attila, Juhász Ferenc, Nagy László, később Buda Ferenc, Nagy Gáspár, Oravecz Imre és Utassy József. Két költőbarát, Vaderna József és Baka István versírásával folyamatosan párbeszédet folytat. Kalász Márton 1977-ben, az Új Forrás ban méltatja: „ Kovács Lajos verseiben épp az lepheti meg az olvasót, s válthatja ki szimpátiáját, hogy mindjárt kezdetben megértette a lényeget – egy költői lét gerince csakis az alkat; minden bekövetkező ráépül. Így érhette el, hogy átmeneti borzasság, fölényes hidegség helyett máris képes legyen saját hangjának kialakításán dolgozni.” Az akkori elismerő szavak mellett és annak ellenére sem, hogy a hetvenes és a nyolcvanas években rendszeres folyóiratbeli versek mellett megyei és országos antológiákban egyaránt szerepel ( Többesszámban , 1971; Érlelő , 1974; Az ember énekei , 1975; Magyar költők versei Bartók Béláról , 1981), nem jut első kötethez. Hogy ennek a szépírói „láthatatlanságnak” oka a kiadói közöny, a belső bizonytalanság, vagy a szerteágazóan gazdag életút temérdek munkálkodását inkább életfeladatnak vállaló attitűd, döntés volt-e, nehezen felfejthető. A kilencvenes évektől verset ritkán publikál, legtöbbjük kéziratban és elektronikus formában maradt ránk. Három nagyobb „verseskönyv” rekonstruálható a költői hagyatékból. Két költőbarátjának, Vaderna Józsefnek, majd Baka Istvánnak egyazon évben (1995) bekövetkezett halála készteti versírásra: a saját kézzel írott verses füzet, melyet Klára lányának ajánl, a Kéziratos új versek, 1995–96 címet viseli. A két irányból olvasható könyv felnőtt és gyerekversciklusokat választ el egymástól. További ihletforrás egy görögországi családi út, melynek lírai hozama egy háromsorosokból álló versciklus ( Görög utószezon , 2003). Utolsó munkafájljai tudatos rendezés és szerkesztés eredményeképpen a 2006 és 2008, illetve a 2013 és 2015 között írott verseit tartalmazzák; ezek a már betegségének és halálközelségének dokumentumai és pszeudo-filozofikus megfogalmazásai költészetére jellemző, hol sötét és súlyos, hol játékos és ironikus stílusregiszterben. A vers mellett prózaíróként is folyamatosan jelen van az irodalmi közéletben. Első elbeszélései az Életünk ben, a Mozgó Világ ban, az Új Forrás ban jelentek meg. Korszakjellemző kisprózájának két fontos erőssége a szociális érzékenység és a nyelvi játékosság. A Színes fotó egy tízéves találkozóról (1977), a Magunknak ajánlom (1978), a Tini hívja Postagalambot (1980), a Babbéri Gáspár gusztusa (1980), az Érintetlenek (1985) és a Felfüggesztve életre ítéltetünk (1989) című elbeszélések ironikus, néha groteszk látleletet nyújtanak a hetvenes évekbeli magyarországi vidék valóságáról, a periférikus és központosított társadalmi rétegzettségről, a lázongó szubkultúrákról és a szürkeeminenciás belesimulásról, valamint e szegregációk nyelvi állapotairól. Verseihez hasonlóan elbeszélései sem állnak össze kötetté, mellyel megmérettethetné magát pályatársai hasonló kaliberű megjelenéseivel. Ennek ellenére prózai stílusgyakorlatait később is folytatja, melyek közül kiemelkednek Örkény István egyperceseinek abszurdjaira hajazó magyar történelmi álgeszta gyűjteménye, a Geszta Hungarikum , valamint a dorogi születésű, Rauscher György festő életét megelevenítő, múlt század eleji hangulatot teremtő …és kilépnek a platánok árnyékából című novellája ( Kavicsok . Örkény nyomában , 2005; Jókai-díj , 2007; Belépő. Dorogi irodalmi almanach , 2009). A kilencvenes évek elején a regény műfajához fordul, családja származásának és a maga eszmélkedésének történetét tervezi megírni. Az évtizedeken át hordott családregényből életében egy fejezet jelenik meg Megteremtjük a nagyapám-képet címmel az Ács Margit és Szakolczay Lajos által szerkesztett Hófúvás szagát (1993) antológiában. Folyamatosan dolgozik a nagyregényén, ha befejezni azt nem is tudja. Az irodalmi hagyatékából előkerült nyolc fejezet a negyvenes évek csehszlovák–magyar lakossági cseréjének hátteréből mesélik el a
