Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 11. szám - Zelei Miklós: Gyilkos idők (Epikus improvizáció, II. rész)
24 a homlokuk közepén. Harmadik szem. A halál figyeli adósait. Hallom a csöndet, ahogy lélegzésük megáll a kötélen, amelynek egyik végét én kötöm a gerendára, a másikat én hurkolom a nyakukra. Írni: igazat mondani. A legnagyobb tévedés. Igazat mondani: végső lemondás az életről. Már ez a kis kéttagú is milyen hülyén hangzik. Ahogy egyik lá-bá-ról, i-ga-zat, áll a má-sik-ra, mon-da-ni. Pfuj! Ami a szívemen, a számon. A hazug jelmondata. Hazudni egészség. Gyógyulás az emlékezet betegségéből. A hazug kicsattanóan sokat vár az élettől. Pénzt. Pénzt. Pénzt. Nagydíjat. Kisdíjat. Új nőt, aki szerelmetes hazugságait ismételgeti. Új hazugságokat. Hazugság. Hazugság. Hazugság. Nem az a célja, hogy mások elhiggyék. Én magam higgyem el. Megszépítsen engem. Hogy mindenkiben saját hazugságok csírázzanak ki. Keljenek ki. Nőjenek nagyra. És virágba boruljanak. Összekuszálni végképp közös dolgainkat. A harag és a viszály lovának dobogása nyomja el a nappal hangját, verje föl az éjszaka csöndjét. Az ölni megy végbe bennem, kívülem. Ez a szó ismétlődik. Működik belül. Megállíthatatlan kívül. A rendőr, ha nem fordulna vissza, azt tenné helyesen. Öncenzúra! Ha nem élne benne is. Megbilincselne. Begyűjtene. Még ott állok a beszögellésben. Karomban a szerelmesemmel. De már itt vagyok. Magányosan. Mindenre képesen. Ölni. Ölni. Ölni. Ha az áldozatom nem halna bele, megtenném azonnal. Kár. Kár. Kár. A varjak. Azok is honnan? Hiszen nincsenek itt. Ezt a gyilkosságot is meg fogom úszni. Az áldozatom nincs itt. Ölni. Ölni. Ölni. Ha nem mást, akkor magamat. – Legyél öngyilkos. Mennyi élet van benne. Milyen lelkesítő egy ilyen mondat. Megannyi mélyponton átsegít. Számtalanszor tartja bennem a lelket. Rég nem élnék, ha ez nem hangzik el. Amikor már végképp nincs, amibe kapaszkodni, ebbe még. Abban vagyok érdekelt, hogy minél tovább kívánja a halálomat. Csöngetés. Hallatszik. Egy barát topog odakint. Veri le cipőjéről a havat. Tisztaságot akar. Az ajtót kizárom. Kinézek. Nincs itt. Mégis bejön. Az áldozat. P. Amand. Szeretetre méltó, azt jelenti. Az Amanda férfi párja. A dolgozószobámba engedem. Az íróasztalom közelében ül le. Hallom időnként, ahogy sifitel rajta. De hát beszélgetünk. Mélyen, meghitten. A kísértés nyitott neki ajtót. Az önteltség csábítása, hogy én képes vagyok továbbadni valamilyen tudást. Létezni másokban. Így gyarapítva az ő tudását. Hogy tájékozottabb legyen. Pontosabban át tudja tekinteni, ami történik. Kezemben az alma. Így segítek. Neki. Magamnak. Minél több tájékozott barát kell. Mert ami történik, az nagyon kusza. Rendszerváltás van. Felfordulva minden. De most majd minden jóra fordul. A bizalom az életünkbe visszaköltözik. Okosan kérdez. Okosan válaszolok.
