Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 11. szám - Zelei Miklós: Gyilkos idők (Epikus improvizáció, II. rész)

25

Senkit nem kellett volna segíteni. Legföljebb az öngyilkosságba. Sokkal nyugodtabban élnék most. Nem volna annyi ellenségem. Mihelyt tevőlegesen segítesz valakin, páros lábbal rúgod saját magadat seggbe.

Goodbye

American

dream With

your

life

insurance

and

pension

schemes Whoah It’s

a

lonely

ride

down

golden

highways Hope is blind But

shoot

for

the

skyways Promises

–

turn

to

dust And

it’s

suicide I’m

a

prisoner

in

72nd

Street And

it’s

suicide I’m

a

prisoner

in

72nd

Street

Bután állok este az asztalomnál. Nem találom a dokumentumot, amelyikről

P. Amanddal beszéltünk. Szeretetre méltó barátként érkezik. Tolvajként távozik.

Ovidius. Átváltozások.

Megszületik a feljogosítottságérzés bennem. A büntető vagyok. Tehetem.

Most bontják az iskolát, ami már rég nem iskola, ami Karcsi legényéké volt

valaha. Szétverik az udvarán korhadó kukoricagórét. Ledöntik a galambdúcot.

Értetlenül szálldosnak a régi lakók leszármazottai fölötte. Bukók, keringők, postagalambok, kék szárnyú gatyások. Ijedten csipognak belül a fiókák. Betömik a

bedeszkázott kerekes kutat. Bedöntik az udvar végében düledező néhai tehénistálló falait, amiből gyakorlati terem lett. Bontják az osztálytermeket, amelyekben

egy gazdacsalád nemzedékeinek nappalai és éjszakái teltek valamikor. Ahová

a vörös csillagos címert tették, ott feszület volt a falon. Az igazgató egy nagyszünetben itt, az udvaron közli Nagy Rebeka tanulótársunk sorsának jelentős

javulását.

* Megszorítom én ezt az Ármányt. Meg én! Jár alá s fel Munyi titkár. Az ajtótól

az ablakig. Az ablaktól az ajtóig. Irodája teljes hosszán. Keresztbe megy szaporázva, kasul vissza csillapítja. Összevissza dühöng-tombol. Ármány őrmesterre vár.

Dühíti közben önmagát. Hamisítja! Ahogy gyerekek a kutyát, amikor a pofáját

összeszorítják és tenyerükkel erős durvánt az orrát dörzsölik. Munyi titkár a saját

orrát dörzsöli erősen. Ami egyre vörösebb. Az arca is. Az éjszakai ivászat nyomai

is rajta. A reggeli rátöltés. A lelkén is. Itt lesz újra az az Ármány. Itt tekerem ki a

nyakát. Fölnéz. Látja Lenint a falon, ahogy elmosolyodik

és bólint. Igazad van,

Munyi elvtárs. Adj a pofájának! A báránybőrbe bújt farkast meg kell semmisíteni.

Így lesz, Iljics. Ígérem.

Megint az éjszakai szolgálata után kell Ármánynak a Jövő Daráló Hivatalban

megjelenni. Csak legyen minél fáradtabb! Ráhúz egy kicsit. Úgyse csinál egész