Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 11. szám - Zelei Miklós: Gyilkos idők (Epikus improvizáció, II. rész)
23 – Ne nyaljatok má itt ketten egy fagylajtot! Há hogy néz az ki? Menjetek innen. De gyorsan! Május 1. Hősök tere. Felvonulás. Ülünk a haverommal beljebb, a Szondi utcában egy lépcsőn, a napon. Sehol senki. Csak a néptelenség. Jelenlétünk ezt hangsúlyozza ki? Odajön egy határozott, harmincas civil: – Takarodjatok innen! – Miért? – Amíg nem váglak mind a kettőtöket pofán. A téren felvonul a tömeg. Az utcákról elvonult a nép. A rendszer leküzdi ellenfeleit. Két kölköt, aki arcát a fénybe tartja. Naphimnusz három alakkal. Áldott légy, Uram, minden emberért, Ki szerelmedért másnak megbocsát, És aki tűr gyötrelmet, nyavalyát. Boldogok, kik tűrnek békességgel, Mert Tőled nyernek majd, Fölséges, koronát. Öncenzúra! Fagyitörténet leírása, 1975. Odasétál a posztos rendőr. Lassan, magabiztosan. Még nincs közel, de már a zsebében kotorászik: – Ne nyaljatok má egy fagylajtot ketten! Itt van két forint, gyerekek, vegyetek magatoknak még egyet. – Köszönjük szépen, rendőr bácsi! Jókedvű, vidám rendőrök körülöttünk. A sarkokon, a virágágyások között a Népköztársaság útján. De jó, hogy ez nem történik meg. Ez a leírás. Még gondolatban sem. Ennyire azért nem. Holott akkoriban már öncenzúrából élek. Magyar író akarok lenni. Május. Hősök tere. Szépművészeti Múzeum. Hogy legyen pozitív példa is. Előremutató a mai napra. Amikor este már szerelmeskedni nem szökünk a térre. De elsős közgazdasági technikumos ideálommal még igen. Csókolózunk a Szépművészeti Múzeum falának beszögellésében, a bokrok takarásában. Trappol a járőr. A fiatalabbik fölfedez minket. Félúton veszi észre, hogy egy szerelmespár. Nem jön oda. Visszafordul. Írni az emlékezet betegsége. Hiába gondolok. Más történik. Az ölni megy végbe bennem, kívülem. Ez a szó ismétlődik. Válik akarattá. Dolgozik belül. Megállíthatatlan kívül. A látóteremben az arca, akit. Nem is egy. Gyilkosság a tehetetlenség legjobb ellenszere. Ölni. Ölni. Ölni. Az ember legegészségesebb vágya. Naponta átgondolom, kit ölök meg. Kitartóan és erőszakosan dolgoznak belül ezek a gondolatok. Vonulnak a látóteremben az áldozatok. Hallom, ahogy beléjük roppan a késem, eldördül a fegyverem, és pontos, piros lyuk keletkezik