Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 11. szám - Zelei Miklós: Gyilkos idők (Epikus improvizáció, II. rész)
22 – Vedd elő a rendtartást, Samukám! – mondja Pántyik Imréné osztvez, oktnev. – Mert van egy ilyen kis füzet minden iskolában, tudod. Iskolai rendtartás, az a címe. Abból te el tudod irányítani az iskolát. Be se kell, hogy iskolázzunk. Ha azt átolvasod, mindent tudni fogsz, Samukám. Egy nagy iskolát igazgatni! Ez a fejlődés. Vagy még nagyobbat. Fejlődés. Fejlődés. Fejlődés. Egy évfolyam százöt-száztíz tanuló. Harmincas csoportokra átlagolva évfolyamonként négy csoport az alsó tagozaton, négy csoport a felsőn. Ha már most ennyi, mi lesz tíz év múlva, húsz év múlva! Fejlődés. Fejlődés. Fejlődés. Nyolcszor négy az harminckettő. Minimó kalkuló ennyi tanterem a felső, ugyanennyi az alsó tagozaton. Hatvannégy tanterem. Iskolatorony! Iskolalifttel! Az igazgatói az első emeleten. Körpanoráma a főtérre. Nagy ablakok az udvar- ra. Folyosóra üvegajtó. Plusz nyolc napközis csoport alsóban is minimó, fölsőben is kalkuló. Még tizenhat tanterem. Eddig nyolcvan! És a beütésesek. Sajnos vannak. A dilinyósok. Ezek. A fogyatékosok. Akiknek elmentek otthonr ól örökre. Alsóban kettő, fölsőben kettő. A százhúsz huzatosnak. Az még négy tanterem. Nyolcvan plusz négy! Én az igazgató. De azt a négyet is. Nekünk! Akkor nyolcvannégy. Máshova őket. Az ország másik végébe a visszamaradottakkal. Ezer kilencszáz- húsz éltanuló-élsportoló és a százhúsz selejt. Hat egész huszonöt százalék. Nem sok, de magas. El innen! Itt csak eredmények kellenek. * Akárkit meggyilkolni sima ügy. A leghétköznapibb apróság rendőri föllépés kiváltója. Május. Hősök tere. Kóstolgatjuk az élet ízeit Alojziával, elsős közgazdasági technikumos ideálommal. De két gombóc fagyira nincs pénzünk. Egyet veszünk, ketten nyaljuk. Odasétál a posztos rendőr. Lassan, magabiztosan. Még nincs közel, de már kelljen éreznünk, hogy néz minket:
