Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 1. szám - Győri László: Sejtelem; Napraforgó; A hajnal szempillája; Obsit; Priscilla (versek)

13

Győri László

Sejtelem

Megtörtént, ami csak megtörténhetett.

A kis mandulafácska

gyökértől ághegyig hosszan szétrepedt.

S már nem zöldell a nyárfa

az ablak előtt. A sín kihűl. Füzet

öltözik cicomába

átlőtt tarkó alól: árucikk a seb.

Hát ő sem élt hiába.

A halottak, az időtlen régiek

a föld alól kinyúlva

rakják föl sejtelmes emlékművüket,

valódi ércük az álhű bronz helyett,

hogy bárki megtanulja:

csak a vers, a vers őrzi a lényeget.

Napraforgó

Ki van nyílva a napraforgó,

mind hogy virít!

Egyfele fordul, áhítattal néz valakit.

Mintha mind egyhez imádkozna. Ki az az egy,

akire minden napraforgó

most rámered?

Nézd a nyújtózó, sűrű tömböt,

mikor suhansz,

milyen egyforma, egyszín sárga mindegyik arc,