Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 1. szám - Győri László: Sejtelem; Napraforgó; A hajnal szempillája; Obsit; Priscilla (versek)

14

amely a hőségen át vakít seregesen,

egyek ők, a seregben senki se idegen,

egyik se másféle, mint a többi, mind úgy virít,

ahogy a másik, mint a zubbonyt, úgy viselik

a sárgát, a sárgát, a hatalmas

fergeteget,

amely úgy vonul nyersen elő, mint kész sereg.

Ránk olvad a sárga, sárgában

forgunk mi is.

Köröskörül azé az élet,

ki benne hisz.

Ő a nap, amelyre úgy néznek

áhítatos

szívvel, hogy nem látják, a fénye

árnyba tapos.

Látod, a sok fő egyfelé néz, úgy alszik el

meghajolva egyre sötétebb színeivel,

hogy akkor se fordul el attól, akit imád,

merev nyakkal őrzi a hűség

mozdulatát.