Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 10. szám - Gyenesei József: A kecskeméti nemzetőrség 1918–1919-ben
115 A közrend spontán védelme A Magyar Nemzeti Tanács hatalomátvételéről és gróf Károlyi Mihály miniszterelnökké történő kinevezéséről szóló híreket és a kecskeméti városi tanács csatlakozását kiplakátoló október 31-i hirdetményben Sándor István polgármester a következőkkel fordult a város lakosságához: „ A fenti hivatalos hírekből kitetszőleg tehát végre hazánknak olyan kormánya van, amely úgy a népnek benne összpontosuló bizalmánál, mint az azt alkotó férfiúk képességeinél fogva cselekedni tud, felkérem tehát a város lakosságát, hogy az átélt izgalmakat küzdje le tanúsítson nyugalmat, folytassa életmódját és végezze munkáját rendesen, mert ez által hozzuk kormányunkat olyan helyzetbe, hogy azonnali békekötéssel és határaink megvédésével itthon az új Magyarországot kiépítse és csakis az esetben lesz képes kormányunk feladatainak teljesítésére, szűkös élelmi, ruházati és tüzelőanyagunk okozta szenvedéseink enyhítésére és a háború által ütött sebek gyógyítására, ha ezen törekvéseiben vállvetett munkánkkal segítjük és utasításait bizalommal követjük. ” 3 A polgármester másnap délelőtt Budapestre küldött távirata még a városban tapasztalható viszonylagos nyugalomról számolt be: „[A] közbiztonságot csapataiktól önként távozó s hazajövő egyes fegyveres katonák jelenleg még szórványosan veszélyeztetik, de a külterületen kezdenek bandákat alakítani… ” 4 A fővárosban lezajlott forradalmi eseményeket követően kibontakozó országos erőszakhullám a nap második felére azonban Kecskemétet is elérte. A zavargások során a fosztogatók megrohanták Szőke Gyula javadalmi ügyvezető lakhelyét. 5 A tisztviselőnek és családjának sikerült valahogy a szomszéd házakon keresztül elmenekülnie, de lakásukat teljesen kifosztották és felgyújtották. 6 A megtámadott hivatalnok még egy hónap múltán sem merte felvenni a munkát. 7 A nincstelenné lett családot Sándor Istvánné kereste fel a rejtekhelyén, és a Hadisegélyező Bizottság készleteiből látta el őket meleg ruhával. 8 Az országos hírlapi tudósítások szerint nagyobbrészt idegen, részeg katonákból álló tömeg kirabolta a Schiffer-cipőgyárat is. A rendbontók betörtek a törvényszék épületébe, az ott talált iratokat kiszórták az utcára, és kiszabadították a fogva tartott köztörvényes bűnözőket. Ismeretes, hogy Gyalókay Sándor királyi ügyészt is ekkor gyilkolták meg, aki bátorságáról és hivatástudatáról is tanúságot téve megpróbált a csőcselék útjába állni. 9 3 MNL BKML IV. 1910. a. 1770. eln./1918. 4 MNL BKML IV. 1910. a. 1771. eln./1918. 5 Szőke Gyula (1871–1933) 1895-től állt Kecskemét szolgálatában, 1913-tól vezette a javadalmi hivatalt, a háború alatt a város közélelmezéséért felelt. A rendelkezésre álló levéltári források alapján nem állapítható meg egyértelműen, volt-e „jogos” alapja annak, hogy a felhalmozódott indulatok 1918. november 1-jén személye ellen is irányultak. Tény ugyanakkor, hogy a vármegye kormánybiztosa 1919 elején vizsgálat megindítását tervezte a Szőke Gyula ellen felhozott vádak kivizsgálására, amelyre végül a március 21-i hatalomátvétel miatt nem került sor. A kommün alatt túsz volt, majd ezt követően 1931-ig a központi szeszfőzde igazgatóhelyettesi, majd igazgatói tisztségét töltötte be. 6 Székelyné Kőrösi Ilona: Az aranykor után. Egy elfelejtett polgármester, Sándor István. Kecskemét, 2008. (a továbbiakban: Székelyné Kőrösi Ilona, 2008.) 246. 7 MNL BKML IV. 1910. a. 1900. eln./1918. 8 Székelyné Kőrösi Ilona, 2008. 246. 9 „Zavargások vidéken. Agyonlőtték a kecskeméti királyi ügyészt”. Budapesti Hírlap, 1918. november 3. 7.
