Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 2. szám - Joszif Brodszkij: 1971. december 24.; Fenyvesillat és vad fagy a tajga; Havazik zuhogón… (versek – Soproni András fordításai)

4

A Heródes iszik. Az anyák menekítik a kis csecsemőket.

Ki jövel? Titok. S hátha szívünk

fel se ismeri, kit keresünk? De az ajtóban megjelenik

egy kendős alak a ködös éjben,

és a szíved megtöltekezik, benne, érzed – elillan a szégyen –:

ott a Kisded s a Lélek, a Szent, s nézd: a csillag is ég odafent.

Fenyvesillat és vad fagy a tajga

Jelizaveta Leonszkajának Fenyvesillat és vad fagy a tajga.

Jól jön a szőrme vagy pufajka.

Hóbuckák közt, hogy vánszoroghass,

Nem teve kell, hanem málhás szarvas. Északon itt, ha félik is Istent,

Annyira csak, akár a smasszert

A sitten, ahol torkig lakatnak,

S kéretlenül repetát is adnak. Délen, ahol nyoma sincs a télnek,

Tisztelik Krisztust: ő is lelépett.

Homoksivatagban jött világra,

S hírlik, halála se otthon várta. Testvérek, imára, borral, kenyérrel,

Hogy élünk, felettünk a szabad éggel,

És ha elég a földi rabság,

Vár szökevényre a tág magasság.