Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 10. szám - Murányi Sándor Olivér: Zajban csend
79 Murányi Sándor Olivér Zajban csend Folyam közepén ébredni. Arra eszmélni, hogy a kis szigetet, otthonommal együtt körülöleli a víz. Minden reggel felteszem magamnak a kérdést: hogy kerültem a hargitai medvéktől a dunai harcsákhoz? Azon is töprengek: vajon miért a Dunakanyarból uralkodtak a magyar királyok, amikor ott vannak a gyönyörű nagyvadas Kárpátok? Miért nem az erdélyi hegyek? Miért a víz? Talán mert a folyam mellett élénkebb volt a kereskedelem? Vagy jobban tudták védeni a váraikat? Vagy egyszerűen messzebb elláttak? Talán ugyanúgy gondolták, mint Karinthy Ferenc: „ Én az egész országot bejártam, de olyan szépet, mint Leányfalun egy napos nyári reggelen fölkelni, kinyitni az ablakot és a ragyogó Dunával szemben leülni az íróasztalhoz: ennél nem lehet szebb a világon. ” 1 Bár Karinthy Ferenc is hol elmarasztalta, hol dicsérte a folyamot: „A Duna olyan alacsony: még sose láttam ennyire lenn. A part csupa iszap, nem lehet bemenni, csak hasig süllyedve a latyakban. Napról napra kisebb és büdösebb a víz, erjedés, iszap, romló izék, partra vetett szemét, halak. Lassanként egészen elfogy a Duna? (…) Nem tudom megunni a Dunát. A fürdést, úszást benne, a hajókázást rajta, vagy csak nézni a partról, kertből, innen az ablakból. Hogy soha kétszer nincs egyforma színe. Hogy mindig változik a szintje. Hogy sose nyugszik: árad, apad, hullámzik, csillámlik, borzolódik. És hogy Európa folyik át, itt az ablakom előtt. Élő víz, ez az izgalmas benne.” Naplójában megjegyzi, hogy átjárt Leányfaluról a szigetre biciklivel diót lopni. Eszembe jut, mennyit kérem Arnoldot, a Margittáról szigetre származott romát, hogy ne lopja a kapunk melletti fáról a diót, hogy láthassam a mókusokat. Vajon Karinthy erről a fáról is lopott? Ő nem vágyakozott innen úgy Székelyföldre, mint én. Többször is áthaladt szülővárosomon: „Székelyudvarhely. A katolikus kollégium, a Szűzmáriás királyfi színhelye. S a református régi kollégium, benne a táblával, hogy itt tanult Benedek Elek. Tovább, át a Hargitán. Csudás táj, erősen megkopasztva. Homoród-fürdő, vizet vettünk. (…) Udvarhelyről Szejke-fürdő – Orbán Balázs sírja. Majd Farkaslaka, Tamási Áron sírja (hű, de sok sír!). Itt különösen kedves fogadtatásban része1 Karinthy Ferenc, Napló 1967–1969 , 415, 87., 237. (Regényrészlet)
