Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 10. szám - Zelei Miklós: Gyilkos idők (Epikus improvizáció, I. rész)
23 Ül az íróasztal mögött, nézi az ajtót, megnyomja a csengőt, a titkárnő bejön. Int neki, hogy menjen ki. Megnyomja a csengőt, a titkárnő bejön. Int neki, menjen ki. Nézi az ajtót, nyomja a csengőt. Nézi az ajtót, nyomja a csengőt. – Itt megnyomom, ott bejön. Itt megnyomom, ott bejön. Ezzel telik el a munkanap. Még túlóráznak is. Azonnal! Azonnal! Hívatják Lajoska doktort, Jövő Daráló Hivatal, vadászterem, injekciót Halasi bácsi-Földi bácsinak, injekciót Halasi bácsi-Földi bácsinak, hogy magához térjen, hogy magához térjen. Mindnek sorba, hogy levegőt tudjanak venni, meg tudjanak szólalni. Hogy? Ez meg hogy? Minden átmenet nélkül, mitől íródik ide? A k ét háborús bűnös kislánnyal, Bíborkával és Bársonykával lakom egy udvarban. Két éves vagyok . M ég alig tudok beszélni. De a kapuból mégis utánakiabálok a szomszédnak: kulák Péter! Kulák Péter! És ahogy visszanéz. Ma is el tudom olvasni az 1950. j únius 3- i megyei lapban, hogy Horváth Péter kukoricája be van gazosodva, és még az egyszeri kapáláshoz sem fogott hozzá. Ezen a nyelven tanulok beszélni. * Disznóvisítás. Naphimnusz téli hajnalon. Hogy olyan szép, fodros legyen a teteje? Hogy kell füstölni a szalonnát? Nem kell vágási engedély. Nincs beadás. Nincs kamraellenőrzés. Miénk a disznó, nekünk visít. Pofája szabadságunk arca. Lesz mit enni nyárig. Föld nincs már. A kertben, a ház mögött, a kút körül, minden talpalatnyi helyen egy kis takarmány. Kukorica, tök, lucerna. Csirkedrót mögött baromfinép. Az önállóság, a függetlenség flórája és faunája. Bádogbögre. A csábítás hangszere. Szép, sárga szemek csörögnek benne. Kukorica. Az ólajtóban imbolyog a zeneértő. Százötven kiló még zabálhatnék, még hízhatnék, százötven kiló zsíros, eleven vágy . A kispolgári lét visszaszerzésé ért vívott titáni küzdelmünk totemállata. Kicsalni, ráugrani, átvágni a nyaki ütőeret. A visításban nyer értelmet a nyár. A veríték, a munka. Ültetés, kapálás, aggódás aszályon, jégen. Mi lesz? Mi lesz? Mi lesz? Moslékkeverés, moslékv ödrözés, óltakarítás, büdös domb, süt rá a nap, öli a hőség, ő rjöng benne a lét, kukacok, pondrók, férgek, fölötte, rajta a döglét ékességei, kék, zöld legyek. Nyári vasárnapok bénult némaságának zenéje, zümmög a ganédomb. Száll a visítással a padlásra a sonka, kolbász, oldalas, szalonna. Belefő a kocsonyába, beletöltik a hurkába, a gömböcbe. Vérszag, pálinkaszag, böfögés . Útra kelnek a belek: múlt és jövő . A szomszéd utcában a bélmosó asszony. A belekből, a gyomorból kirázza, kiüríti a ganét. Mosás, dörzsölés, szagtalanítás, töltés. Vastagodik, dúsul a holnap. Lupták szúrás előtt disznótaksára jön. Elhagyva őrhelyét a kocsma előtt. Szögvasból hegesztett bicikliállvány, b ádog ötágú csillagok , kalapácsok, sarlók. Pattogzik a mínium róluk . Nemi erőszak a táj ellen. Tavaszonként tényleg vissza-
