Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 10. szám - Zelei Miklós: Gyilkos idők (Epikus improvizáció, I. rész)
24 nyeri az ártatlanságát? Szagok áradnak, ahogy közeledik, Luptákból. Különböző testterületek azonos mosdatlanságának szagai. Elöl a hasa alatti tájékról lebeg jellegzetesen, összetéveszthetetlenül, hátul az öv alatti részről követi egy szagcsík, mindkettőt kiegészítik a hóna alól fölröppenő halálfejes szaglepkék, a száját elhagyó szagos szavak. Hátralép, hunyorít: – Százharminc kila. – Több az. – Több? Nem érdekli, a disznó hány kila. A sült vérre gondol, a pohár pálinkára, amit hamarosan megkap. Enged: – Száznegyven. * Zöld műselyem függöny szűri az erőtlen, téli fényt. Piros, rojtos ernyő a nikkelezett állólámpán, benne kék izzó világít . Műkristály csillár lóg a mennyezetről, abban is csodálatos, különböző színű villanykörték égnek. Bekapcsolt televízió. A kísérleti adás nem ér el odáig, hiába mered a kéményhez drótozott antenna, bolhabál az üresen vibráló képernyő. Lila bársonnyal letakart dupla ágyon Antoanett a piros, kék, zöld, sárga fényben. Becsületbeli feleség. Kovács doktor felesége. Akik bejárnak Szögedébe, kiderítik, hogy tulajdonképpen Icának hívják. Takarítónő volt a városi pártbizottságon, ő tartja el Kovácsot, amikor tanul. És megkapja jutalmát: – Úrinő vagyok! Doktorné – mondja. Antoanettnek hívatja magát, hever a lila bársonyon a színes villanykörték alatt, és nézi a tévét. Kezdetben kijár. Napernyőt tart a feje fölött, strucctollas malomkerékkalapot hord, sárga muszlinsálba burkolja magát, alatta fekete selyemköpeny és kígyóbőr csizma. Fél disznók, pulykák, kövér libák, kacsák, csirkék, levestyúkok tűnnek el a gyomrában és haladnak át egyre renyhébben a bélrendszerén. Nem kell reggelek reggelén szürke klepetusban fókázni a a lépcsőkön, vécécsészék fölött hajlongani, piszoárok előtt illegetni, teli vödörrel, mosószerrel, partvissal, söprűvel, szemétlapáttal trappolni a folyosókon, lehordani a szemetet. Táblácskán piros betűk rik ít anak, a takarítók a liftet nem használhatják! A dupla ágy egyre kisebb alatta. Nekik sok kóstoló jár . Egy garaboly rizses hurka, véres hurka, májas hurka, kolbász sütni, karaj. Antoanett m ár nem képes kijárni. Fölülni, fölállni alig tud. – Vidd ki a cselédnek – mondja. – A hűtőgépbe. – Nagyon szép hús – sipákol Nusi néni. – De már nem fér bele. A sikoltozó Antoanettet Kovács doktor, majd Zengő elvtárs bázishelyi parancsnok terepjárójával viteti vissza Sz ögedébe . Letakarják a Gorjunov géppuskát, egy sor ülést kiszednek. Amíg Antoanettet berakják, Marofka közmunkásőr a motort túráztatja, hogy a sikoltozás ne hallatsszon messzire. * Innen oda. Aki eljut, a világ tetejére érkezik meg. Szögedében villamos jár. Boltok. Kirakatok. Ha nem tudod megvenni, akkor is. Nincs az ember lánya foly-
