Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 9. szám - Mohai V. Lajos: Sebhelyek
44 Mohai V. Lajos Sebhelyek „az életrajz alattomos munkálkodása” – Danilo Kiš emlékének Kihalt tájon (1) Ezen a kihalt tájon, a hidegül ő Ég alatt, hosszú id ő óta körös-körül ködfehér massza tartja össze november végén az estéket. Odafönt a leveg ő ben egyenletesen dara száll, majd lebegve aláhull a fagyott aljnövényzetre, és betömörül a kertek vájataiba, az elhagyott virágágyások közé. Akinek az útját erre az id ő re itt jelölte ki az élet, szemét igyekezett belet ű zni a táskás homályba, de még így is elveszhetett el ő le a kerítések tompa vonala a hegyoldalnak d ő l ő , vállmagasságú támfallal, pedig alig néhány lépésre lehetett a céljához vezet ő ösvényt ő l. Sehonnan se látni azonban a nyárfák félkörben zsugorodó csoportját, mely a teraszos fennsík oldalához toldja a görbe utcákat; ha a lejt ő n felismerhet ő volna a kitartó szem számára a sok ezüstfehér törzs, az valamelyest eligazítana a terhes párában. Mintha zsákokat húznának végig a kövezeten, de meg nem ítélhetni, honnan jött ez a dörzsös hang, mely id ő legesen el ű zi a lélekszakasztó csöndet, és irányt jelez a sötétben. Pedig annyira közel van, hogy szinte súrolja a sz ű k utcácska házfalait, az aljazatok síkból kidomborodó terméskövét, melyeken a lovas kocsik tengelyei csikorognak. Akinek végtelenbe vesz ő útját erre az id ő re itt jelölte ki az élet, mindegyre észlelheti a távoli torkokból tüzesen ugató kutyák izgatottságát. Ahogy pedig sietve átszeli az összekuporodott házak közé nyitott háromszöglet ű teret, egy befáslizott alakot lát hasalni a kopár, hideg f üvön , aki ő volt. A fák és a lemeztelenített bokrok alján, az elnehezedett cip ő talpak alatt, nedves levelek csivitelnek. Kihalt tájon (2) A kikövezett kocsiút fel ő l, ahol a kaptató kiszélesedik, föltámad a szél, keményen ostorozza az akácok lombjait; az utolsó fénysugár makacsul visszahúzódott az irdatlan felh ő k mögé. A messzeség hullámvonalakban mind szürkébbé és
