Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 9. szám - Füzi Péter: Olvasni az olvashatatlant (A Koppar Köldüs olvasási és írási lehetőségeiről)
43 olvasót. Ez azonban nem azonos a korábban említett ceruzával való kijavítással. A jav.-ok esetében az emberi tényező félreütéseit tünteti el a konzekvens szabályok szerint működő gépi nyelvből. Ezek a felszólítások gyakorlatilag programozzák a szöveget, végrehajtható utasításokat helyeznek el benne, amelyek mentén az újragépelésnek meg kell történnie. 28 Ám ugyanakkor kérdés, hogy lehetséges-e hiba nélkül újraírni a kötet szövegét. Az írásjelenetek mentén elindulva úgy tűnik, hogy minden ilyen próbálkozás eleve kudarcra ítélt, ugyanis, mint minden médiumnak, az írógépnek is sajátja a zaj, a tökéletlen működés, a papír begyűrődése stb., ahogy az írógéphez ültetett ember sem tudja kivonni magát a zaj alól, azaz el fog követni félreütéseket. Amennyiben ismét szemrevételezzük a kötet elején álló utasítást, miszerint „A 8-olcast vegyuk allo vegtelen-jelnek” , akkor a korábban kifejtett szempontok alapján a végtelen kiadás a végtelen javítást is feltételezi. Ezzel pedig a kötet nyelvi létmódja teljesen újra artikulálódik, egy aktív, folyamatosan változó szövegtestté válik, amely ugyanakkor egy igencsak aktív olvasót feltételez annak érdekében, hogy ténylegesen működni tudjon. Ám amennyiben az olvasó – aki ebben az esetben már íróvá válik, és ezzel vissza is kell utalnunk Bányai azon megállapítására, hogy a „Nem biztos, hogy a Koppar Köldüs nyelve »beszélhető « , az azonban egészen biztos, hogy írható” 29 – ezen a módon kezdi el kezelni a kötet szövegét, ezzel a kötetben tárolt emlékeket is folyamatosan újraírva gyakorlatilag a v égtelenségig újraalkotja azokat. Hisz az egész kötet naplószerű feljegyzések halmazaként is kezelhető, ahogy arra már többször is utaltam, és ezzel a tendenciát éppen hogy erősíti az a jelenség, ahogy a „Koppar Köldüs beli, illetve az azt bevezető művekben a felejtés alakzatainak a neoavantgarde esztétikán nyugvó reprezentációs képessége nyilvánul meg” , 30 és az írás, az emberen kívülre helyezett emlékezés pedig nem a felejtés ellenében fogalmazódik meg, hanem a felejtéssel párhuzamosan jelenik meg. Annak pedig, hogy az emlékezetet az írás segítségével az emberen kívülre helyeztük, és azt az utasítások segítségével folyamatos működésbe hoztuk, egy teljesen az emberen kívüli, gyakorlatilag automatizált nyelv az eredménye. 28 Ám mivel az újragépelés nem szükségszerű lépés, sőt a szöveg értelmezhető nélküle is, így nem beszélhetünk egyértelműen ergodikus irodalomról a kötet esetében, ám Aarseth, illetve az ő műveiből kiinduló, szintén a cybertexttel foglalkozó tanulmányok mindenképpen hasznos eszköztárnak bizonyulnak a kötettel foglalkozva. 29 Bányai, „A versfeledés költészete”: Tandori-vers a Koppar Köldüs után = Bányai, Hagyománytörés , Újvidék, Forum, 1998, 116. 30 Tóth, Az ismerős és titkos tandarab: Emlékezet – Felejtés. Tört-én-elem a kilencvenes évek Tandori- lírájában = Szövegek között V. : Fejezetek a magyar irodalomból , szerk. Fried István, Szeged, Szegedi Tudományegyetem, 2001, 26.
