Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 9. szám - Füzi Péter: Olvasni az olvashatatlant (A Koppar Köldüs olvasási és írási lehetőségeiről)
42 a telefon példáján keresztül is láttuk. A kötet nagyrészét kitevő szövegek esetében „nem beszélő-, hanem írógéppel állunk szemben” . 25 A Maurizio Ferraris által felvázolt dichotómiában a beszéd elsődleges célja a kommunikáció, a közlés, szemben az írással, amelynek elsődleges feladata a regisztráció. Ebből a felosztásból kiindulva a Koppar K öldüs szövegei is elsősorban feljegyzésekként értelmezhetőek , amelyek nem a közlés igényéből, hanem a regisztráció szükségszerűségéből születtek. Ez a regisztráció önös célból megy végbe, ám nem csak az alkotó által válik hozzáférhetővé. A kötetben folyamatosan szereplő „jav.”-ok legalábbis erre szólítják fel az olvasót. A kötet folyamatában áll elő, mintegy folyamatosan újraalkotva a benne tárolt – regisztrált – emlékeket, benyomásokat. Egy írógéppel előállított memóriaegységgel van dolgunk, szemben a mai számítógépekkel, amelyek – kis leegyszerűsítéssel természetesen – írógépből és a hozzájuk csatolt tárol óegységből állnak . Ezzel együtt viszont máris el kell távolodnunk a korábban említett, Ferraris által javasolt dichotómiától, hiszen a „jav.” utasítások ellentmondanak a regisztráció szándékának azzal, hogy annak véglegessége ellen hatnak, hiszen a bejegyzések megváltoztatására szólítják fel az olvasót. A „jav.” írásmódja rendkívüli módon kötött. „Aachenve, jav, jav., /jav., Aachenbe” 26 – már a mögötte álló pont elhagyása is érvényteleníti az utasítást, ahogy azt az előbbi példa is igazolja, valamint ez a példa mutatja be talán a legékesebben, hogyan is működik az utasítás. A „jav.” minden esetben három tagból áll (Aachenve, jav., Aachenbe, valamint jav, jav., jav.,), amelyeket vessző választ el egymástól. Az első tag a rontott változat, míg a harmadik a javított, amelyre az első törlésével gyakorlatilag lecseréli a középső tag, magának az utasításnak a végrehajtása. Ez a rendkívül pontos, a legapróbb karakterig precíz írásmód ugyanakkor már túlmutat az egyszerű írásos utasításokon, a programnyelvek akkurátusságát idézi fel, sőt meg is felel annak. Ezzel pedig a korábban említett dichotómiát kénytelenek vagyunk kiegészíteni egy harmadik taggal, a program- vagy utasításnyelvvel, amelynek elsődleges funkciója se nem a kommunikáció, sem a regisztráció, hanem a végrehajtás, a végrehajthatóság. Bármely utasítás csakis akkor nyeri el értelmét, akkor válik érvényessé, ha végrehajtható és végre is hajtódik. A regisztráció és az utasítások kombinációjaként létrejövő gépírás ugyanakkor már létrejöttének pillanatában kialakítja saját esztétikáját. Ahogy arra Tóth Ákos is ráirányítja a figyelmet, a „melléütés” sokszor nem betűhiba, hanem az eredeti karakterhez vizuálisan hasonló karakter jelenik meg az eredeti helyén, és az azokkal való hasonlóság mentén értelmeződik . 27 Ez ismét csak az írásbeliség felé irányítja a figyelmünket, hiszen ilyen grafikai azonosság a szóbeliségen belül nem jöhet létre, ám párhuzamot találni rá. A grafikai pótlások vizuálisan hasonulnak, ezzel előrevetítve a mai emoticonokat és smiley-kat is, ahol a karakterek rajza, és nem jelentése adja ki a voltaképpeni értelmüket, ezzel viszont az értő olvasást még inkább zárójelbe teszi, és a passzív befogadást, feldolgozást állítja a kötet nyelvisége előterébe. Ezeket a szempontokat figyelembe véve a Koppar K öldüs nem nyelvkritikát fogalmaz meg, hanem éppen hogy egy új nyelvet teremt, egy olyan nyelvet, amely csak és kizárólag az írógép médiumán keresztül tud működni. Az írógép teremti meg azt a folytonos vizuális egységet, amely szükséges a fentebb említett hasonlatok működtetéséhez, valamint az írógép rendelkezik azzal a mindenki számára hozzáférhető karakterkészlettel, amely lehetővé teszi a kötet folyamatos újraírását , amelyre a „jav.” utasítások is felszólítják az 25 Ferraris, Maurizio, Hol vagy?: A mobiltelefon ontológiája , ford.: Gál Judit Bp., Európa, 2008, 82. 26 11. 27 Tóth Ákos, „Aachenben az ember raer…” , Tiszatáj, 2001. július, 79.
