Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 9. szám - Fried István: „az idő mint egy szonett ideje” (Töredékek néhány Tandori-szonettről)
18 Fried István „az idő mint egy szonett ideje” (Töredékek néhány Tandori-szonettről) nincs más, csak vers-nélküli-(vers nélküli vers) tan. Csak vers(tan) – nélküli – (verstan és vers) van. (Tandori Dezső: 1976713/g – Verstan és vers) 1 Nem vitathatóan jogos az újra meg újra felmerülő igény: ideje volna „eligazító” résztanulmányok helyett (amelyeknek azért nem vagyunk olyannyira bőviben, mint állítani szokás) az összegzést megcélzó, áttekintő, legalábbis a csökkentett „terjedelmű” problémákat tárgyaló dolgozatokat némileg mellőzve, értekezések készítése, amelyek fölmérik a Tandori-életműben szerepet játszó irányok, „eljárások” jelentőségét, a köteteken átívelő megfontolások, (költői) előfeltevések, motívumok szerepét tágabb összefüggések között; továbbá olyan kutatások szerveződése, amelyek kitekintenek a kötetekből valamely ok miatt kimaradt, összegyűjtetlen „anyagra”, szembesítve az egyes kötetekkel. 2 A magam részéről eddigi olvasmányaim alapján kételkedem abban, miszerint Tandori első két kötete után valamennyi (verses)kötet egy-egy új korszak jelzése lenne, jóllehet pillanatnyilag elfogadhatónak gondolom, hogy Tandori kísérletezőkedve, versáradása (amely párhuzamos a versekhez képest kevésbé vizsgált és értékelt prózájával, pedig arra is érdemes sort keríteni, miként felelnek egymásnak a különféle műfajokban megnyilatkozó szólamok) soha nem szimulálta az állandó újrakezdések, állandó teljesen másképp szólások sűrű változásait; és ezt részben azzal vélem alátámasztani, hogy ugyan egyik kötetből sem jósolható(k) meg a következő(k), de a kötetek mégis egymásra, helyenként egymásba épülnek. Nem azért, mert meghatározott helyeken félreérthetetlen önidézetekre bukkanunk 3 , azért sem, mivel vissza-visszatérő előd szerzők és előszövegek (nem feltétlenül ismétlődnek, bár olykor úgy is) utalnak, hogy itt egy életmű épül, az épülés állandói a grammatikával, a mondatszerkezettel vívott rendszeres és állandó küzdelem, a kihagyástechnika különféle 1 Tandori Dezső, Még így sem . Budapest, Magvető, 1978, 153. A továbbiakban az e kötetből idézetteket külön nem hivatkozom. 2 Tóth Ákos, A napóra fája , in: Tandori Dezső, A Legjobb Nap . Versek. Szeged, Tiszatáj, 2006, 299–319. (főleg a „középső” Tandoriról) A kötet olvasási ajánlatáról ld. „Ezt mind egyszerűen kell mondani” (Tandori Dezső A Legjobb Nap című kötetének szerkesztőjével, Tóth Ákossal Gyuris Gergely beszélget). Forrás 2007, 7–8., 156–160. 3 Nat Roid ajánlja Tandori Dezső , A komplett tandori – komplett eZ című kötet hátlapján a könyvet. Budapest, Új Palatinus, 2007; Egy Kosztolányi-idézet: „kilobbant sejtcsomók” tér vissza az életmű különböző helyein, akár kötetcímként (Budapest, Európa, 2008), „kedvenc” versek ( Paper star, Madárzsoké, Párizsi Mindenszentek ), hol különféle kötetekb en tűnnek föl, hol idézet nyit ( „Nyihorászunk csak, hazaérünk” ) egy verse. A különféle kontextusokba szervezett versek a kontextus más darabjaival dialogizálnak, s így jelentésmezejük egyre kiterjedtebb lesz.
