Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 7-8. szám - Jorie Graham: Ember utáni; A mélységi bombavető éneke (Zilahi Anna fordításai)
189 Nem végtelen számú, de bizonyosan sok azóta, hogy belekezdtem, az indítékaimon, a történet egy részén átmenve – vagy inkább csészével a kezemben, a véggel a kezemben, rejtőzködve a végső és elől. Hol várakozol, hol odakint , kérdezné most a rosszabbik énem. És megfordul, és mondja, kezdődjék a következmény, történjék az alkalom. Ott az ágyon – (nézd, hirtelen már nem tudom azt írni, az ágyadon) – nézem, ahogy az utóéleted lángra kap. Hasznos. Teret nyit, amit nem használtunk korábban, nem használhattunk. Elhomályosítatlan, fel nem emésztett. Benne ég a napvilág. A mélységi bombavető éneke Floyd West voltam (1. hadosztály), az arkansasbéli Portiában születtem február 6-án 1919-ben. Átvágtunk az izlandi Reykjavíkon, át az Észak-Atlantin, farkashordákon át. 1942-t írtunk, Don Whitsitt voltam, egy B-26-os középbombázó pilótája, 131 657-es számú Mississippi Morgóhal néven tagja voltam a 387. bombázóosztagnak és később az 559. bombázó repülőszázadnak. A Morgóhal a michigani Mt. Clemensben ragadt rám, az egész csapatot átreptettem, négy századot, századonként tizenhat gépet, a georgiai Savannah Hunter-repteréről Langley-ig a virginiai Norfolkban, onnan a New Hampshire-i Manchester Grenier repterére. Mindenhol egy-két napot maradtam. Grenierből a kikötőbe mentem, ahol hajóra szálltunk, ez a maine-i Presque Isle volt, aztán megkezdtük az átkelést, először a labradori Goose Bay-be, majd a grönlandi Bluie West One-ba, majd a jégsapkán át az izlandi Mick’s Fieldbe. Partra szálltunk a skót Stornoway-ben, onnan le az észak-londoni Prestwickbe, végül a Chipping Ongar-i 162-es állomásra. Dannek hívtak, a 367. vadászrepülő csoport 392. osztaga március 21-én felszállt a Duchess of Bedfordra New Yorkban, egy öreg angol teherszállítót alakítottak át, hogy a német foglyokat áthozza, akiket felváltottunk visszaúton Angliába. Függőágyakban aludtunk a fedélzet alatt. Április harmadika Skóciában ért, és egy kellemes vidéki utat követően beértünk Stoney Crossba, tíz mérföldre a csatornától –
