Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 7-8. szám - Jorie Graham: Ember utáni; A mélységi bombavető éneke (Zilahi Anna fordításai)
190 szép holdfényes éjszaka volt. Bobként ismertek. A D században voltam. Számom 20364227. Születtem 1925. február 3-án Bristol, Tennessee-ben. A lecsupaszított, unalmas-szürkére festett, függőágyakkal felszerelt HMS Queen Mary-n hajóztunk ki, váltásban alvó csapatokkal. A Queen képes volt elérni akár a huszonnyolc csomót, így kíséret nélkül haladt, mert bármelyik tengeralattjárót le tudta volna hagyni. Keresztnevem Walter, 29. hadosztály. A Queen Mary-n jöttünk át. Az úszómedencét befedték, többségünk itt aludt. A nevem Alan volt, Alan Anderson, 467. légvédelmi tüzérség. 1917. november 1-jén születtem a wisconsini Winchesterben. Fort Dixben gyülekeztünk az angliai út előtt. Az északi útvonalon hajóztunk a szélsőségesen durva januári tengeren. Azt gondolták, hogy ez összezavarja a német tengeralattjárókat. Nem pont így sült el. A néhány nappal előttünk járó konvojt megtámadták, sok hajó elsüllyedt. Láttam, ahogy a sok tengerész és katona teste sodródott mellettünk a vízen a törmelék és jég között. Johnnak kereszteltek, ’24-ben születtem szeptember 13-án Chattanoogában, de Jacksonville-ben nőttem föl. Ember voltam, ’42-ben érettségiztem, az ötemeletes Ile de France-on hajóztam át tízezredmagammal. Több mint húszat engedtek a Queen Maryre ott a kikötő másik oldalán. Ralph voltam, gyógyszerész másodtiszt, július 4-én Norfolkba rendeltek. Az Atlanti téli átszelése nem leírható. Képtelenség volt az ágyunkban megmaradni anélkül, hogy minden oldalról beszíjaztuk, és a fémcsövekhez rögzítettük volna magunkat. Egyszer ettünk naponta. Nevem Robert, amit a kansasi Atchisonben kaptam az Egyesült Államokban, az Úr, akiben hittünk, az Úr 1916. évében augusztus 15-én. A 149. utászhadosztállyal érkeztünk meg az angliai Liverpoolba 1944. január 8-án. Minden nap esett. Onnan Paignton városába vittek minket. A hatóságok mennek elöl, a teherautó megáll, és azt mondják „Rendben, hármótok kiszáll”, és egy házhoz vezetnek titeket, és azt mondják a tulajnak, „Ez a néhány amerikai a magáé. Ezentúl magánál laknak.”