Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 7-8. szám - Jorie Graham: Ember utáni; A mélységi bombavető éneke (Zilahi Anna fordításai)
188 Jorie Graham Ember utáni Állok a tested mellett még csak most mentél el. Mennyi ment el belőled minden elment egyszerre. Csak egy perce. Nem akarom, hogy ilyen irányba menjen az idő – így megy. Most már kettő. Máshol. Máshol valaki épp vonatra száll – mindjárt ott vagyunk, mondja a férfi a gyereknek, készülj, leszállunk, sietnek felénk a mezők, kezdődhet a piknik, az erdő messze, de az egész nap a miénk... Állok melletted, fogom a kezed, ami egyre merevebb, vajon kívülebb vagyok-e rajta, mint eddig, nem vagy odabent? Fénylik az alumínium az ágyad szélén, ahol rásüt a nap. Megérinti. A nap és az ágy széle – vajon jobban megérintik egymást, mint most te meg én. Most. Hely-e a most. Van-e neked most. A mai nap kint áll mindent körbevéve, mintha egy teremtmény lenne. Természetes. Természetesnek kellene most gondolnom téged?Korábban, talán egy órája, felültél, röviden kinéztél. Nem mondtál semmit, de a szemedre pillantottam, és látni láttam. Láttad az áfonyát, a díszes rózsabokrot, az ezüst reggelt nőni, mintha nyúzná az éjszakát, az állatot, míg a nap csupaszon és véresen elő nem jött. A pirkadat ezt még befoltozta. Láttalak látni a szajkó zuhanását a derengő fénybe, a fény érkezését, az irányt megmutatkozni – miért is – de igen, az ott Kelet, a maga lassú dicsőségével. A repülő jóval fölöttünk ment el. Még egy árny a szeretett fád alatt. Árnyék, majd árny. Teste, mint egy beszéd, melyet a fa végül elmondhatott, megszabadulva az éjszakától. Állásfoglalás. Mely lassan bontakozott ki, miközben megismerte – [itt mentél el][elmentél][„te” – mit tett a te, a tiéd] – a bokrot, a madarat, a dombokat, a kígyószerű ágak százait, fenti és lenti történésüket – a fehérítetlenséget, hajnaltól egészen addig, amíg gazdagon összefonódó tudást nem szerzünk a tudás összeomlásáról, ami a nappal. Láttalak felülni és kinézni. Épp így. Az információ a mindennapi kenyerünk , ahogy mondani szeretted. Mindannyiunknak megvan a kedvenc mondása, azt hiszem. Most hány perc telt el. Beértük már, ahol az előbb voltunk? Oly sok másolata van ennek a percnek.
