Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 7-8. szám - John Peck: Fatemetés; A figyelő; És nevezé azt a helyet Thaberának (Fülöp József fordításai)
183 John Peck Fatemetés A zúgónál apa és fia bedobnak egy tél kidöntötte fiatal nyírfát. Sáros utak és felajzott szívek márciusa van. A fiú ugrik egyet, mikor a holt törzs lezúdul a vízmosáson, apja markába nevet. Ha igazán tudnák, mi a történelem, még úgy is, hogy nyakig benne vannak, éreznék azt, a vonzást, a hideg lejtést. Állnának, borzongva. De attól okosabbak lennének? És én több? Azzá a rönkké kell lennem, leterítve, elszakítva a parttól, zúdul fa-önmagam a fehér habzáson át, hányódik haza. A figyelő Egy síkság messzi peremén, Mint Kirgízia fehér síkjain, Zavarosszürke férfiak sávja. Az én irányomba mozog A metsző szélben. Régi aggodalom Enyhül, és én várok. Fehér csizmásan és fehér kabátosan Közelednek a hóban, Mely behorpad alattuk. Lábuk emelkedik és elmerül. Nem vesznek észre, ahogy közelednek – Egyikük társához beszél,
